Életünk két térfélen zajlik: nagyrészt a világban, kisebb részt a szent térben. Miért is van ez így?

SZENT ÉS PROFÁN

A héber kadosh, 'szent' szó a 'levágni' igéből ered: a profán használatból elkülönített, kiemelt és Istennek szánt dolog. Az Ószövetségben elsősorban Isten A Szent, Izrael Szentje, de szentek az angyalok, a papok , a helyek, ahol Jahve kinyilatkoztatta magát, a kultikus időpontok, ünnepek, eszközök. Azóta mi sem változott: számunkra a megszokott, a hétköznapi nem tartalmazza Isten jelenlétét. A szent és profán viszonyát hasadásként, összeegyeztethetetlenként éljük meg. A teremtéstörténetből azonban tudhatjuk, hogy minden, ami van, Isten akaratából van, magából Istenből ered, ezért szent (Ter 1-2). Eredendően tehát nincs különbség szent és profán között! A különbség, a szakadás csak a bűn miatt lépett a világba (Ter 3).

„Ma már szólhat a dal a Corvin közben lelőtt srácokért”
- halljuk Pintér Béla '56 él! c. dalában, de közben kérdés, mennyivel vagyunk közelebb mi, magyarok a valódi szabadsághoz ma, mint voltunk 64 évvel ezelőtt. Politikailag éppen szabadabb, önállóbb ez az ország, és ezért Istennek legyen hála, de az igazi szabadság az ember személyes szabadsága, amikor

„A megváltottak követik a Bárányt, bárhová megy is.” (Jel 14,4)

Nem jó az embernek egyedül (Ter 2,18) – jelentette ki Isten alig pár nappal a világ teremtése után. Mégis, évezredek számolatlan során keresztül is a magánytól szenved az ember. Pedig egyre több van belőle, sokak szerint túlontúl sok is, és ezért esik újra és újra egymásnak, vagy ha nem egymásnak, hát majd maga a bolygó roppan bele a túlnépesedés okozta túlterheltségbe. Vélik számosan.

Milyen az idei advented? Mennyire vagy elégedett a karácsonyra való eddigi készületeddel? A kétezer-tizennyolcadik adventet sokféleképpen meg lehet élni, épp úgy, ahogyan az elsőt is többféleképpen élték meg: