1956/Szabad nem szabadnak lennünk/2020

„Ma már szólhat a dal a Corvin közben lelőtt srácokért”
- halljuk Pintér Béla '56 él! c. dalában, de közben kérdés, mennyivel vagyunk közelebb mi, magyarok a valódi szabadsághoz ma, mint voltunk 64 évvel ezelőtt. Politikailag éppen szabadabb, önállóbb ez az ország, és ezért Istennek legyen hála, de az igazi szabadság az ember személyes szabadsága, amikor

„A megváltottak követik a Bárányt, bárhová megy is.” (Jel 14,4)

De nem úgy tűnik, hogy ma a szabad magyarok olyan sokan járnák ezt, a szabadság valódi útját, a Bárány útját.
A Corvin közben '56-ban magyar vér folyt a magyar szabadságért, két héttel ezelőtt a Corvin sétányon, a politikailag szabad Magyarországon fehér fátyollal takart kereszt állt a téren, a Bárány értünk folyt vérének jele, és dicsőítő énekek szóltak a hangszórókon: utcai evangelizációt tartottunk az ember valódi szabadságáért az Új Jeruzsálem Katolikus Közösség szervezésében.
Megszólítottuk az arra járó, meg-megálló embereket. Két óra leforgása alatt 7-8 emberrel tudtam én magam szóba állni, ezek közül 3 külföldi volt. Két muzulmán srácnak is hirdettem az evangéliumot, egyikük szívesen fogadta, hogy imádkozzam érte. Imámban kértem Jézust, hogy ismertesse meg magát vele. A fiú értette, hogy ezt imádkozom, és így búcsúzott: „Elolvasom a Bibliát, ez érdekel!”. Másik egy keresztény lány volt Japánból, aki azért örült, hogy találkozott velünk, mert amióta Budapesten tanul, nem találkozott keresztényekkel..., itt, az 1000 éves keresztény Európa szívében, Szent István Magyarországán.

Nem biztos, hogy jobban állunk ma az igazi szabadság ügyében, mint álltunk '56-ban, vagy éppen István és Vajk harcának idején ezer esztendeje. Úgy tűnik, politikai rendszerek jönnek, mennek, de mindegyikben szabad nem szabadnak lennünk itt belül, a lelkünk mélyén. Ma ugyanúgy Jézusra van szükségünk mindannyiunknak, nekünk, „1000 éve keresztény” magyaroknak, mert csak ő hozza el a valódi szabadságot, ma Ugyanúgy, mint 64, 1000 vagy éppen 2000 éve.

Obo
  • obo