„Eljön az Úr és megpihen.” (Iz 4,5)
Isten olyannak alkotta az élőlényeket, hogy időről időre pihenésre legyen szükségük. Mi, emberek, sokszor teherként, korlátként éljük ezt meg. Feladatainkat nehezen győzzük erővel, ami zavaróan hamar el is fogy, és fájlaljuk, vagy éppen bosszankodunk, hogy emiatt meg kell állnunk. Szeretnénk fáradhatatlanok lenni. Jónak tartanánk, ha nem éheznénk meg, nem fogynánk ki a szuszból, nem csökkenne a lépésszámunk, nem lennénk kénytelenek engedni az ütemtervből...
Isten Igéje örömhír nekünk, elfáradó embereknek: nem baj, hogy időről időre, újra és újra pihenésre szorulunk. Ugyanis még ebben is hasonlítunk Teremtőnkre, aki maga is, az Írás szava szerint „megpihent munkája után” (Ter 2,2). Sőt, „megáldotta és megszentelte a hetedik napot” – éppen amiatt, – „mert azon megpihent” (Ter 2,3)! Persze nem értjük, hogyan fáradhatott el a Mindenható, miért kellett neki pihennie, de emellett azt is láthatjuk, hogy Jézus is egészen velünk azonos ebben: megpihenni ül le a kút mellett (Jn 4,6), máskor az emberek óvnák őt a fáradságtól (Lk 8,49), és van, hogy annyira elfárad, hogy még vihar közepette is csak alszik a bárkában (Mk 4,37). Pihenni jó! Ha pedig pihenni jó, eszerint elfáradni is, hiszen az ad lehetőséget a pihenésre! Istenre hasonlítani jó!
Advent negyedik hetében sokan úgy éljük meg, bár vágyunk az ünnepre, de egyre fokozódik fáradtságunk, akár az ünnepre való készület miatt, akár az ünnep elérkezte előtt elvégzendő munkánk miatt. Vágyunk az ünnepre, de talán félünk, vagy feszültek vagyunk az ünnephez kötődő feladataink miatt. Egyre súlyosabban nehezedik ránk a napról napra halmozódó fáradtság terhe, és talán még lelkifurdalásunk is van amiatt, ha az ünnepből leginkább a pihenésre vágyunk...
Engedd meg Istennek, hogy örömhírt mondjon: ő is pihenni vágyik! Azt mondja, „eljön, és megpihen” (Iz 4,5) – nálad! Rábízta magát tanítványaira a bárkában pihenve, vagy a tűző napon a kút mellett, éppen úgy, ahogyan rábízta magát József és Mária szegénységére is. Ha születéséhez megfelelt neki egy barlangistálló, nyugodt lehetsz, nálad is egészen otthon érzi majd magát karácsonykor!
Jézus eljön majd hozzád (Jn 14,18), nálad akar lenni, mert az Atya neki adott téged (Jn 17,6), veled lesz és megáld (Ter 26,3), és csak arra vágyik, hogy te is vele légy (Mk 3,14). És dőlj hátra majd nyugodtan, engedd el a teendők kényszerét, ne képzelj róla vendéglátói elvárásokat! Nem kell mindig csak tenni. Kell időnként csak lenni is. Vele lenni. Vele pihenni. Ő is erre vágyik: eljön hozzád és megpihen nálad.
- Hozzászólás regisztráció és belépés után
Friss hozzászólások