tanúságtétel

János kurzus

A János kurzus, amelyen 2004. nyarán részt vettem, életem egyik legfelrázóbb eseménye volt. Már két éve adtam át életem Jézusnak, de sajnos senki nem volt, aki elmondta volna, mit jelent pontosan Jézus tanítványának lenni ma. Úgy mentem el erre a kurzusra, hogy jól tudtam, nekem már nincs hova mennem. Mégis tele voltam kérdésekkel és sebekkel. És ott minden kérdésemre választ kaptam, rengeteg tapasztalatom került rendszerbe, és átláthattam, megérthettem életem utóbbi két évének történéseit. De a legnagyobb, ami velem történt, az egy hatalmas Isten-élményből fakadó belső gyógyulásom volt. A két év alatt először hagytam magam igazán szeretni Istennek. Megtapasztaltam milyen szabadon szerelmesnek lenni a Mesterbe, és megrészegedni az Ő végtelen csodálatosságától.

Epilepsziás vagyok. Gondolom ismeritek ezt a betegséget. Elég sok típusa van; nekem nagy rohamos epilepsziám van. Nem ez a legszebb dolog, amit emberi szem láthat a világon. Ez már egészen kicsi korom óta rányomta bélyegét az önértékelésemre. És Jézus megmutatta, hogy Ő úgy tart csodálatosnak, ahogy vagyok. És akkor is ugyanazzal a szerelemmel szeret és gyönyörködik bennem, ha mások megijednek, félnek, netán undorodnak tőlem, mert rohamom van.

Jézus az egyetlen Mesterem, és Ő szeret engem, mindig velem van. Felszabadított és meggyógyított, hogy én is szabadon szerethessem és követhessem Őt örökre.

„… mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas…” /Lk. 1, 49/ Bizony nagyobb csoda volt ez nekem, mintha a betegséget vette volna el!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

A világ legcsodálatosabb dolga, ami egy emberrel történhet, az az, hogy Jézus Krisztus tanítványa lesz. Bátorítok mindenkit, hogy menjen el a János kurzusra, hogy a Mester a fülébe súghassa a titkot…!

  • nabi

Ige = ÉLET

Az egész kurzust kiteszem a faliújságra. Ajánlani fogom mindenkinek a közösségemben és ismerősöknek is, mert nagyon rájuk fér, hogy az Ige, azaz Jézus az ő szívükben is olyan elevenné, lángolóvá váljon, mint az enyémben. Élő közösséget csak az élő Igével lehet fenntartani. Itt rádöbbentem, hogy az Ige = ÉLET

Győrffi Diána

János kurzus

Egy drága lélek sorait továbbítom felétek.

"Idén Isten elvitt egy János kurzusra. Valóban Ő vitt el, mert nekem eszem ágában sem volt János kurzusra menni. Ez egy tanítványképző kurzus, én pedig eléggé tanítványnak érzem magam, már most is - mondtam. Mégis egyszerűen elkerülhetetlen volt.

Nem tudom, mit tudtok a Győr-Ménfőcsanaki kurzusokról, a régi nevén Kekako-ról. Számomra ezek a kurzusok ritka eredetiek és lendületesek. Az ember úgy érzi magát, mintha időben visszarepülne az apostolok korába, az apostolok közé: a team – a sorköteles szolgáló csapat, csupa energikus fiatal – a szívét tette ki elénk, csakhogy Isten útjára terelgessen, a Mindenható erőterének közelébe, hogy ott igazán elköteleződjünk, és tanítvánnyá váljunk mindnyájan. Én 43 évesen boldog voltam köztük: az Úrért való lobogásukat szívdobogtató volt látni. Isten áldja meg mindnyájukat!

Azután ezek a kurzusok dupla mélységűek – tanítanak, de rögtön be is viszik „a tananyagot” az értelemből a szívbe – a dinamikákkal. Ettől az egész olyanná lesz, mint egy szimulátoros terepjáró gyakorlat, ahol kényelmesen fotelben ülve éled át a hason kúszás gyötrelmeit, s izzadsz le – mindezt egy helyben.

Sokat sírtam, de még többet nevettem; sebekből gyógyított, tán kötelékektől szabadított ott létem alatt az Isten. Mindenesetre családom el volt ragadtatva a változástól, rajtam látták: ISTEN ÉL! – annyira kézzel fogható volt műve.

Nem utolsó sorban az egész ottlét alatt olyan volt, mintha felmásznék egy magas csúcsra, s a hegytetőről nézném az alattam elterülő tájat. Onnan fentről tisztán, áttekinthetően látszik minden út, kacskaringó, domb, elágazás és akadály. Valahogy az egész életemet új színben láttam: minden a helyére került benne. Évekre visszamenőleg megértettem, mi miért történt velem; megláttam az értelmét annyi küzdelemnek és gyötrelemnek.

Egyszeriben rend lett, csend és BÉKE.

Andrea"

  • Ancsa

Mária kurzus

Igaz, hogy már vagy két hónap elmúlt, de jobb később, mint soha...

Mária kurzusról röviden "Mária" szemszögéből... :o))

Nem betervezett kurzus volt ez számomra, bő egy héttel a kezdés előtt hívott meg Angéla Máriának a kurzusra. Féltem is a feladattól, de örültem is neki, s az Úristen bőségesen megáldotta a döntésemet. Már a tavalyi kurzus is nagyon sokat adott, de az idei még többet. Máriának adott kegyelmek gazdagsából én is részesülhettem. Nem tudom kinek mennyit adott Jézus ezen a kurzuson, de nekem nagyon sokat, lehet, hogy a legtöbbet :o)

Tőlem nagyon távol állt Mária személye, talán pont azért mert nem tudtam elfogadni a litániák és a rózsafűzérek Máriáját, s azért is féltem kicsit a szolgálattól, de megértettem, hogy Mária egészen más, hogy nekem is olyanná kell vállnom, mint ő, s nem csak nekem, hanem mindenkinek, hogy Jézust adjuk a világnak, mert az Atya terve az a számunkra, hogy Jézust adjuk, hogy megvalljuk, hogy hirdessük, hogy tanúságot tegyünk Róla. S nem számít, hogy mennyire vagyunk ügyesek, felkészültek, talpraesettek.... Ha Atyánk küld, s nem tudjuk a hogyant, Ő nekünk is azt mondja, mint Máriának: "a Szentlélek ereje száll rád".

Számtalanszor tapasztaltam a kurzuson, hogy a hogyanjaimra az Isten elküldte a Szentlelket, aki véghezvitte bennem, amit eltervezett.

Megértettem Máriát, mint példát, mint nőt, mint tanítványt, mint Jézus első és legtökéletesebb tanítványát, aki Őt mindenhová elkíséri és szüntelenül várja az ígéretek beteljesedését.

Neked is azt mondom: ne félj magadhoz venni Máriát!

Áldott legyen Jézus Krisztus most és örökkön örökké!

Üdv: Márti

  • smarti

Apollós I.-II.

Egy "rövid" tanuság tétel az idei kurzusomról:

Idén is gondoltam, hogy el kéne mennem egy kurzusra, és mikor megláttam, hogy nyár végére kiírták az Apollós kurzust, akkor már tudtam hova is adom be a jelentkezésemet! Tudtam, hogy ott a helyem, és el kell mennem mindenképpen, éreztem, hogy Jézus hív erre a kurzusra, és ő fog gondoskodni mindenről. (itt főként az anyagiakra gondolok :-) )
Augusztus elején beadtam a jelentkezési lapomat, de a pénz még nem volt meg, és a két kurzus (Apollós I.-II.) együtt 14ezer ft volt. Tudtam, hogy a szüleimtől a lelkigyakszira max. 2ezret kérhetek, és azt is csak jó esetben kapom meg, mert anycikám bejelentette a nyár elején, hogy a táboraimat nekem kell fizetni, mert ő nem fogja! :-) Fölhívtam egy-két pap testvéremet, hogy ugyan má nincsen véletlenül fölös 10ezer ft-juk egy szerencsétlen csórónak a kurzusaira? És.... a kurzus elött két nappal még nem volt meg a pénz. :-) De tudtam, hogy meglesz, így abszolut nem aggódtam, Jézusra bíztam! És végülis elmentem a kurzusra, és aznap meg volt a kredit, úgyhogy most már csak az üzenet átvétele volt hátra, amit Isten a tanítokra bízott!

Hát meg kell mondanom, hogy ez a kurzus inkább az agyhoz, mint szívhez szól!
Főként gyakorlati dolgok vannak benne arról, hogy hogy kell JÓL prédikálni! DE Isten félelmetes mértékben dolgozott. Először is úgy éreztem nagyon épül az egység. Minden résztvevőt nagyon megszerettem, és fájt a búcsúzás! Másodszor a Mester kétszer is nagyon mélyen éreztette valam a szeretetét! (Egy reggeli dicsőítésen mindenféle külső ok nélkül el kezdtem zokogni. Jézus mondott egy két szép dolgot. Aztán mikor az Apollós I. végén megértettem mit jelent a Vőlegény barátjának lenni, megint zokogtam egyet! :-) )
Szóval mindet összefoglalva ez a kurzus, egy nekem való kurzus volt. Bár Pálon még nem voltam, de úgy érzem valami hasonlót kaptam az Apollóson mint mások a Pálon: Küldetést!! Nagyon megérte Jézusra hallgatni, és elmenni . :-)

Jézus szeretetében: Szilárd

  • Cly

Apolló II.

1999-ben voltam Apolló kurzuson. Mostanság már azt hittem, hogy elég jól tudok prédikálni; ez megváltozott. Olyan érzésem volt, mikor az ember felér a hegycsúcsra - addig csak azt látja - most látok tovább is; sokkal tovább, mint eddig. Az első Apolló kurzus egyszerű volt, hogy legyen egy jó alap, és most kaptam egy nagyon gazdag felépítményt.

Mégegy: eddig azt hittem a Pál kurzus a legstrapásabb az egész iskolában, tévedtem, az Apolló az... :-)

Leghamarabb 2006-ban lesz ilyen kurzus! Gyere el!
  • Jóbel

Pál kurzus

Egy tesó gondolatai a kurzusról...

"Sziasztok!

Igazából bennem tévhit és félelem is volt a Pál kurzussal kapcsolatban, ugyanis úgy értelmeztem, hogy az evangelizátor képző valami utcai prédikátorképző, és azoknak szól, akik az utcán tömegeknek beszélnek. Engem nem vonz a tömeg, úgy éreztem Sopronban nem lehet utcán evangelizálni. Elég az, ha igés pólókban járok, esetleg kijelentem, hogy hittanárnak készülök, mert ha valaki erről érdeklődik még, el tudom mondani neki, hogy számomra mit is jelent kereszténynek lenni. Meg amúgy is ott a családom, egy-egy nem hívő barátom, elég ha őket szép lassan, évek alatt, példamutatásommal, és beszélgetésekkel meggyőzőm... De azért elindultam, nekiláttam.

És kiderült, hogy a fent leírt nézeteim nem egészen helyesek, ugyanis minden kereszténynek szól a kurzus, és nem az utcai prédikátoroké, hanem a miénk, akik élünk a magunk városában, munkahely, vásárlás, kutyasétáltatás, és egy csomó dolog között, miközben körbe vagyunk véve megkeseredett emberekkel. Az jutott el a szívemig, hogy Isten szeretete jóval több, jóval nagyobb irántunk, és minden ember iránt. Amikor küld minket, hogy vigyük el ezt a hírt, akkor képes felrázni a lustaságunkból, és elindítani azért, hogy a körülöttünk lévő emberek, egy pillanatra akár, megálljanak és észrevegyék, hogy Ő szereti őket.

Nagy élmény volt rádöbbenni, hogy az Életet visszük az emberek felé, amikor Jézusról beszélünk nekik. Nem elég csak jelen lennem a világban, és várni a "sült halakat", hanem oda kell tennem magamat teljesen Istennek, és annyira át kell adnom az életemet, hogy tudjon szólni általam, hogy elvigyem Őt mindenkihez. Mindenkit csak buzdítani tudok erre a kurzusra, én is szívesen elmennék még egyszer (csak ezzel várni kell egy kicsit). Hiszen azóta nemcsak hogy tudatomnál vagyok a kereszténységemet illetően, megmerem szólítani az embereket ezzel az Örömhírrel (hazafelé jövet a mellettem utazó emberke meg is tért, és közösség címet is tudtam neki adni:) ), hanem Isten kapcsolatom is új fejezethez ért, sokkal mélyebb önátadást éltem meg, sokkal jobban értékelem a megváltást, és Isten szeretetét.

Bocsi, hogy sokat írtam, és esetleg nem voltam rendezett, de mióta hazajöttem nyakamba szakadt a "pogány világ", és kicsit nehéz megszoknom ezt a helyzetet, ezért szétszórt vagyok még, de viszem az Örömhírt, és hirdetem fűnek-fának Jézust! :) Az Úr áldása legyen Rajtatok! Bernike"

  • Ancsa

János kurzus

Életem sokadik János kurzusán vettem részt ezen a nyáron. Ismét rá kellett döbbennem ara, hogy nem egyszerű dologra vállalkoztunk, amikor a tanítványságot választottuk. A Mester és a Szentlélek sebészi pontossággal találta meg azokat a pontokat az életemben, ahol szükségem van/volt a további alakulásra és fejlődésre a Mester után szabadon. Összességében elmondhatom, hogy sokkal szabadabban jöttem el Csanakról, szabadabban Jézus felé. És ez jó! Sok állítás kapott ismét színt az életemben, amelyek az elmúlt években kifakultak. És színesben élni remek!
Másik nagy élményemet azon tesók adták, akikkel együtt töltöttük azt az egy hetet. Jó kis tanítvány alapanyagok egytől-egyig, és sokat tanultam tőlük. Köszi mindenkinek!!!

Aki még nem volt ezen a kurzuson, az menjen és iratkozzon be a tanítványság iskolájába legközelebb! Aki volt már, ismételjen évet! Megéri.

Üdv mindenkinek Jézusban, a Mesterünkben:
Ancsa

Mária kurzus

Kedves Szentek!

Nagyon jó volt látni Mária helyét Isten üdvösségtervében. Megtalálni a megfelelő egyensúlyt abban, hogy hogyan tiszteljem őt. Engem lenyűgözött Mária igenje! Attól a pillanattól, hogy az angyal által közvetített hívására Istennek igennel válaszolt, egész élete igen volt Isten tervére az életével. Igen volt a kereszt alatt is. Isten annyira eltöltötte őt kegyelmével, hogy nem ingott meg abban a pillanatban sem. Állva tudott maradni, nem vesztette el a bizalmát. Hitte, hogy minden ami történik vele Isten tudtával és terveként történik. Igen, kérem az Atyát, hogy az én igenem is napról-napra erősebb legyen, és kérem ebben Mária támogatását is. Hogy ne csüggedjek el, és ne veszítsem el az erőt fél év után, ahogy tavasszal történt. Amikor gyengébbnek érzem magam, eszembe jut Mária. Eszembe jut, hogy csak Isten kegyelmével eltelve a Szentlélek által maradhatok állva. Ehhez pedig "csak" annyit kell tennem, hogy nyitott szívvel kérjem a Szentlelket, töltsön el életem minden napján. Kérem Őt minden nap!

Ajánlom ezt a kurzust mindazoknak akik elfáradtak, elcsüggedtek a keskeny úton való előrehaladásban. Azoknak akik szeretnék megújítani igenjüket Isten felé, Mária példáját látva. És persze mindazoknak akik kevéssé ismerik Máriát, nincs vele kapcsolatuk, nem tudják hová tenni az ő szerepét Isten tervében.

Salom!
Fürtös

  • Furtos

Oldalak