Csütörtök reggel elindultam Budapestre Katihoz, összepakoltunk, megérkezett Andi és Bibóka és elindultunk Kolozsvár felé. Nem gondoltam, hogy a 9 órás vezetés ennyire elfáraszt, azt sem, hogy halott embert látunk az úton feküdni. Elég megviselve érkeztünk meg. Az erdélyi testvérek Szabival az élen nagy szeretettel fogadtak bennünket, gyorsan átnéztük a legszükségesebbeket, mert másnap reggel kezdődött a kurzus és elmentünk aludni. A kurzus péntek reggel kezdődött, a csapatom nagyszerű volt: Császár Balázs zenélt, Bibóka eszközölt, a többiek tanítottunk. A résztvevők egyharmada most volt először kurzuson, ez segített megmaradni végig kérügmatikusnak. És nyitottan fogadtak bennünket, ez sokat számított, hogy célt érjünk a kurzussal. Szombat estére lett vége a kurzusnak.

Ez már csak ilyen :). Ha az ember kipihente magát, indulhat a következő menet.

A hétfői napon sok-sok kurzus ügyét intéztem: Az egyiknek reklámcsíkot készítettem és raktam ki a weboldalra; a másikról névre szóló meghívót küldtem ki az arra érdemeseknek és tájékoztatót jelentettem meg a Bandistákon, tanácsnak; a harmadikról kiraktam az infókat a weboldalra, majd mindezeket megcsináltam a Facebook-on is; a negyediknek (Damaszkusz) a teamjét szerveztem és eligazítást tartottam a tanítóknak; az ötödikről - Új élet, Kolozsvár - hosszasan egyeztettem a Szabival, a koordinátorral a részletekről, utazásról, eszközökről és szerveztem az eszközöket. És este még egy következő héten esedékes megbeszélésre is készültem. Este fürdetéskor mondanám Erának, hogy Blanka „a száját fájlalja”, de ehelyett azt mondtam, hogy „a fáját szájlalja” :). Beszélni már nem tudtam a nap végére.

Az elmúlt hetem a pihenés jegyében telt. Elsősorban pihentem és a család ügyeit intéztem.

Hétfőn valóban pihentem, aludtam. Kedden elrendeztem a kurzus fényképet és hanganyagait, befejeztem a fenntartói adatbázist Katinak, kiküldtem ez alapján a hírlevelet, teamet szerveztem, megbeszéléseim voltak és beszereztem az új szkennert, mivel a régi nyomtató-szkennert sikerült eladni :).

Szerdán itthon pakoltam, rendet raktam és közben megszerkesztettem Csiszér Laci tanúságtételét. Kati és Laci kérte, de úgy látom, még nem osztották meg, mert alig látta még valaki, hát én most megosztom. Az exportálással 3 órán keresztül bajlódott a gépem én meg közben azon morfondíroztam, hogy ideje lenne más gépet beszerezni erre a célra. Álom, álom... Készültem még az Új élet kurzusra, a Damaszkuszra (teamszervezés), este Noé Bárkája team volt.

Az elmúlt hetem a szegedi Emmausz kurzus körül forgott, semmi más nem fér bele. Általában több hetet készülünk a kurzusra, de így hétről-hétre kurzust tartva elég nehéz összerántani a kurzust. Végül mellbedobással sikerült, a team, a koordinátor felkészült, a résztvevők is eljöttek :).

A múlt hetem az Álomlátó kurzura való készüléssel telt. Először csináltuk, egy csomó kihívás volt a tanításokkal, eszközökkel, kellékkel kapcsolatban, amit kitöltötte a múlt hetet. (Persze közben még készültem az előttem álló Emmauszra is.) Csütörtök reggel indultam el az irodába, ott összepakoltunk, Kati és kész lett a koordinátori anyagokkal és indultunk Csanakra. Annyi év után újra Csanakon együtt szolgáltam Tündivel és a csanaki csapattal. Ez magában már egy álom teljesülése volt :).

A hétvégén újra Mélykúton voltam ugyanazzal a csapattal mint a múltkor, hogy befejezzük a János kurzust. Volt annak egy különös varázsa, hogy hazajöttünk, otthon éreztük magunkat, de nem csak a plébániaépület miatt, ahol már saját ágyunknak éreztük a fekvőhelyet, hanem azért is mert teljesen a bizalmukba fogadva érezhettük magunkat. Ez különösen nagy érték, amit megbecsülök.

A kurzus második fele is nagyon jó volt, a résztvevők érdeklődők, társak. A plébánostól minden támogatást megkaptunk. A csapat újra betegségekkel küzdött, de helytállt és össze is forrt. Én nagyon elégedett vagyok. Szeretem a kurzust, és ennyi év után is még formál. Szóval örömmel és feltöltekezve érkezte haza. Azt nem mondom, hogy pihenten :). Még vasárnap este lezártam a kurzust: elpakoltam, eszközök, fényképek, hanganyag, a szokásos mentet.

A következő másfél hónapban egyhangúak lesznek a beszámolóim nektek: szinte minden hétvégén megyek kurzusra, közte pedig nem sok irodai munkát fogok végezni, csak lezárom az előző kurzust, készítem a teamet a következőre.

A mögöttem lévő hét kimerítő volt. Könnyebre gondoltam, de egy folytonos szolgálat volt.

Hétfőn főleg megbeszélések, szervezések, várakozó ügyek vártak rám és egy megoldásra váró belső helyzet, amellyel több napon át foglalkoztam.

Kedden öröm nap volt: Obo egy barátjától megkaptuk a memoQ számára is emészthető formában az Alapokmány spanyol fordítását. Sikerült importálni a fordítói memóriát. Elkezdtem feldolgozni, de végül ráhagytam Obora, mert az én spanyol tudásomnál többre van itt szükség ahhoz, hogy végignézzük és néhány terminológia javítást elvégezzünk rajta. Ja, az egészet ajándékba kaptuk, ráadásul nem is hívő embertől. Van hogy a nem hívők mutatnak példát az elkötelezettségben. Ezen kívül oklevelet állítottam ki, mivel a székesfehérvári iskolaközösség választott nevet: ezentúl Timóteus lesz a nevük. Szerveztem egy csomót. És felkészültem a hamvazószerdai zenei szolgálatra.

Csak szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy a mátraszentistváni sítáborból hazaérkeztünk mindannyian egyben, sérülések nélkül és sok élménnyel gazdagodva. Ahhoz képest, hogy csak három felnőtt kísérő volt, nagyon jól ment. Egész jól beálltam ebbe az „anyai” szerepbe, ahogy a kicsiket pásztorolgattam. Köszönet a Store13-nak a felszerelést, amit Hanna használt. Gyönyörű a lányom snowboardozás közben. Én csak síeltem.

És a nem várt öröm is: az egész napos sport jót tett az alvásritmusomnak is, ami a betegség óta nem akart helyreállni.

Hétfőtől itthon vagyok és beálltam az irodai szolgálatba.

Kedden

• miután utánajártam az „ekmek ilesu” problémának és sikerült kibogozni, kiküldtem a Fenntartóknak a hírlevelet;
• az Emmausz kurzus teamjét szerveztem;
• megérkezett az Álomlátó József plakátjainak olasz verziója, azt vizsgáltam; készültem a kurzusra; megbeszélést tartottunk Tündivel;
• a kecskeméti iskolaközösség nevet választott: I.T.I (aki tudja mit jelent, ne titkolja előttem) és néhány taggal bővül is :). Kiállítottam az elismerő oklevelet a számukra.

A szerda nem volt a nagy sikerek napja :): Mivel a többiek nem blogolnak nektek, elárulom, hogy újra beázott a raktárunk. Katinak és Obonak ismét volt néhány kedves órája.