Na, megvolt a 2. Boldogok vagytok kurzus Magyarországon, amit már mi csináltunk és örülök, mert jobb, világosabb volt, mint az előző. 35 résztvevőnk volt, szerény körülmények a minoritáknál (ez illik a kurzushoz), 7-8 fős szolgáló csapat: Kati, Kriszti, Anita, Adalbert, Laci, Balázs, a konyhán Verus és én.

Nagy munka volt a múlt héten, nagyon elfáradtam a kurzusra való felkészülésben. Azt ugyanis az előzőn megjegyeztem, hogy erre készülni kell. A legnehezebb (=érthetetlenebb) tanítást vállaltam és azt sikerült is feldolgozni nagyjából érthető formára. A kurzus alapüzenete nagyon jó és az első két tanítás érthető is, de a következő kettő vázlatáról nehéz pozitívat mondani azon túl, hogy van. Ezt a kettőt tanítottuk Kati és én. Az biztos, hogy jó irányban értelmeztük a tanítást. Szóval, ez is öröm. A kurzus vendégei is jók voltak, ügyesek, talán leginkább ők érintették meg a résztvevőket.

Holnap kezdjük a Boldogok vagytok kurzust Szegeden. Imádkozz értünk, volt néhány nem szokványos körülmény, ami nehezítette az előkészítést.

A héten tehát itthon voltam:

• Készültem a kurzusra: teamek, külön megbeszélések, tanítók felkészítése, felkészülés a saját tanításomra, koordinátori anyagok ellenőrzése és nyomtatása, mindenféle anyag előkészítése, kellékek. Szóval húzós volt, de elvileg minden készen van. Már Katika is itt van Szegeden.
• Emellett néhány apróságra jutott idő csak:
  • ellenőrizni a tanács jegyzőkönyvét, Obo már fel is rakta a Bandistákra,
  • kiküldeni a két hírlevelet,
  • jött néhány további kurzusszervezés: új kurzusok lesznek,
  • volt Noé Bárkája és Vezetői Kör is.

No, szóval húzós hét után végre a kurzus telt házzal!

Immár Szegedről írom ezt a bejegyzést.

Szombat reggel megérkeztek a tanácstagok és tanácskoztunk vasárnap délig: imádkoztunk együtt, megbeszéléseink voltak: beszámolók az alapokmány nemzetközi fogadtatásáról, a pápai audienciáról, az eddigi nemzetközi szemináriumról, terveztünk: 2016-os kurzusokat, 2016-os munkatársi találkozót, 2017-es európai szemináriumot, de leginkább és leghosszabban a 20 éves évfordulót. Megáldottuk az iskolát és egymást. Jó hangulatú, de munkás alkalom volt. Jól jött, hogy ilyen sok időt tettünk bele 4-en az 20 éves ünnepség forgatókönyvébe. Soha nem lett volna vége a tanácsülésnek, ha ezt nem tesszük meg. Igazgatóként egy-két probléma gócpontot és sikerült orvosolni vagy legalábbis van reményt adni, hogy változnak az állapotok.

Szerdán nagyrészt a Boldogok vagytok kurzussal foglalkoztam. Összeraktam az eszköztár listáját, új időbeosztást, a kurzus áttekintését az új elemek miatt, az új (tavaly kitalált) dinamikák helyét, az vendégszereplőket, megírtam a kopt vértanú szövegét, előkerestem Laci himnuszát. És kinyomtattam a mellékleteket. Kb. 30 résztvevőnk lesz a kurzuson. Ez volt a fő tevékenység. Emellett Katival átnéztük a HomeBank szoftvert, hogy mire lenne jó, felkészültem a titkársági imanap témáira, Drupalt frissítettem, torta árajánlat után érdeklődtem a 20. éves évfordulóra és Robi atyának segítettem új számítógépet vásárolni. Hosszú nap volt.

Szeptember első hetével átalakult az otthoni életünk, újra tanuljuk a családi időbeosztást és feladatokat, mivel Hani gimibe indul (ahol tanárnénik és bácsik vannak már), Dóri meg óvodába, Blanka meg otthon élvezi anyukája figyelmét. Szóval az első héten végig otthon voltam, hogy szokjuk, segítsek. De eddig volt Erának a Hawaii, mert ezután alig leszek otthon. No de lassan:

Sziasztok ismét! Stryszawa élmény volt, és még nem számoltam be nektek róla.

19-én, szerdán indultam Budapestre Adalberttel, felvettük Velencén Obot, majd Alcsútdobozon kocsit cseréltünk Kornéllal és érkeztünk az irodába. Elkészültünk az útra, mindenki megérkezett: Marcsi, Tündi, Éva, korán feküdtünk.

Csütörtök hajnalban keltünk. A régi nagy Magyarország területén utaztunk szinte végig. Az ezeréves határnál megálltunk egy fotóra, onnan kb. még egy fél óra volt Stryszawa. A lengyelek nagyon kedvesen fogadtak bennünket. Az egész szemináriumon nagyon kitettek magukért. Látszott rajtuk, hogy vannak elegen, egyáltalán nem voltak idegesek, ráértek mindenre. Nagyon jól megszervezték. Szóval aznap kezdte Pepe és Angela a „Siloe tava” nevű kurzust/lelkigyakorlatot.

Péntek-szombat ez a kurzus tartott, részt vettünk.

Pepének ígértem néhány dolgot, azt csináltam leginkább hétfőn. Kettő kész is lett: a könyvekről és a statútum készítésének módjáról. A harmadikat ma fejeztem be.

A nap jó híre, hogy Cseh Kornél autójával utazunk, így nem kell két autóval menni. Most éppen újratervezés folyik a fejemben, hogy akkor hogy is lesznek a dolgok.

A másik jó hír, hogy tegnap és ma sikerült elintézni, kialkudni az L'Osservatore Romanoval a Ferenc pápás fényképeket, vettem még kettőt. Ezek meg fognak jelenni a hírlevélben és most már itt a weboldalon is fenn vannak.

Most kezdem készíteni azokat, amiket a lengyelek kértek vinni. Kicsit el vagyok havazva. Este még team lesz, pakolás, reggel megyek Budapestre... szerdán korán fekszünk, csütörtök hajnali háromkor indulunk Lengyelországba az európai konferenciára: Tündi, Éva, Marcsi, Obo, Adalbert és én.

Na, képzeljétek. Utolsó bejegyzésem után reggelre megkaptuk a hírt, hogy a lengyelek biztosítanak FM transzmiszmitteres tolmácstechnikát, és hozzon magával mindenki mobiltelefont FM rádióval... :) Ilyenkor örüljek vagy búslakodjak, vagy maradtam volna veszteg? Igazából nem tudom mit kell ebből levonnom. Na, majd jól lefényképezek mindent, amit látni fogok. Elvégre a következő ilyen Magyarországon lesz.

Szerdán a méhek után - erről később - a cikkel foglalkoztam: megjött az ihlet, az alapötlet. Obo elkészült Pepe videóüzenetének fordításával, azt tettem rendbe, mentettem le a feliratot, meg a Youtobon tettem rendet a csatornánkban. És este/éjszaka hazautaztunk Siófokról.

Csütörtökön kissé későn kelt a család... Befejeztem a cikket :). Részemről kész, Obo még átnézi, hogy legyen kontroll felettem is. És előbányásztam az itthoni FM rádiós telcsiket.

Nem szeretem a tanácstalan állapotot, de ilyen is van velem. A mai napon pontot kellett tennem a lengyelországi tolmácsolási kihívásra. Megyünk Magyarországról 6-an (most már csak...) és Erdélyből is. A lengyelek semmilyen tolmácstechnikát nem biztosítanak. Egy rendes tolmácstechnikát 100e Ft-os nagyságrendben mérnek. Ez tehát nem játszik. Három alapötletem volt:

Kurzus utáni kavalkád van. Mindent egyszerre kellene csinálni és sürgősen. Fel vagyunk bolydulva. Még Siófokról írok, a nagy hőség miatt nem mentünk haza, hanem maradtunk Siófokon, mert itt elviselhetőbb. Szóval: