Öröm a fáradságon túl

Csütörtök reggel elindultam Budapestre Katihoz, összepakoltunk, megérkezett Andi és Bibóka és elindultunk Kolozsvár felé. Nem gondoltam, hogy a 9 órás vezetés ennyire elfáraszt, azt sem, hogy halott embert látunk az úton feküdni. Elég megviselve érkeztünk meg. Az erdélyi testvérek Szabival az élen nagy szeretettel fogadtak bennünket, gyorsan átnéztük a legszükségesebbeket, mert másnap reggel kezdődött a kurzus és elmentünk aludni. A kurzus péntek reggel kezdődött, a csapatom nagyszerű volt: Császár Balázs zenélt, Bibóka eszközölt, a többiek tanítottunk. A résztvevők egyharmada most volt először kurzuson, ez segített megmaradni végig kérügmatikusnak. És nyitottan fogadtak bennünket, ez sokat számított, hogy célt érjünk a kurzussal. Szombat estére lett vége a kurzusnak.

Vasárnap reggel kezdtük a képzést, kb. 25 munkatársnak: románoknak és magyaroknak egyaránt. Bizony, közel van már az Isten országa, amikor a magyarok és a románok így szeretik egymást, mint ahogy közöttük láttuk. A kurzus átadtuk, rájuk bíztuk, hogy próbálják ki, aztán lássuk, hogyan lehetne még jobbá vagy egyszerűbbé tenni. Fényképeket is találtok a hétvégéről. Este hatkor indultunk haza, és angyalok jártak előttünk az biztos, úgy éreztük magunkat, mint a követek, mert mindenki húzódott le előttünk és felvezetőkocsink is akadt. :). Éjfélre már mindenkit hazavittem Pesten és kipakoltam az irodába, úgy indultam haza Szegedre, fél kettőre meg is érkeztem.

Fárasztó volt, de megérte. Szerettem a csapatomat és az ottaniakat is, ez mindenhez erőt adott.

Hétfőn délelőtt Adalbertnél voltam zenélni misén, aztán Ildikóval elhoztuk a gitárokat a hangszerkészítőtől. Aludtam egy órácskát délután, majd este Lackónál voltam Kecskeméten Nagy Zsoltival. Örülök, hogy megérte meglátogatni. Onnan is későn keveredtem ki.

Ezeket a sorokat most Siófokról írom. Kedd reggel jöttünk föl. A család pihen, én meg próbálom utolérni magam és dolgozom. A Damaszkusz kurzus sajnos nem lesz, csak 5 jelentkező volt rá. Feladtam, nem tartjuk meg.

  • Jóbel