Otthon voltunk

A hétvégén újra Mélykúton voltam ugyanazzal a csapattal mint a múltkor, hogy befejezzük a János kurzust. Volt annak egy különös varázsa, hogy hazajöttünk, otthon éreztük magunkat, de nem csak a plébániaépület miatt, ahol már saját ágyunknak éreztük a fekvőhelyet, hanem azért is mert teljesen a bizalmukba fogadva érezhettük magunkat. Ez különösen nagy érték, amit megbecsülök.

A kurzus második fele is nagyon jó volt, a résztvevők érdeklődők, társak. A plébánostól minden támogatást megkaptunk. A csapat újra betegségekkel küzdött, de helytállt és össze is forrt. Én nagyon elégedett vagyok. Szeretem a kurzust, és ennyi év után is még formál. Szóval örömmel és feltöltekezve érkezte haza. Azt nem mondom, hogy pihenten :). Még vasárnap este lezártam a kurzust: elpakoltam, eszközök, fényképek, hanganyag, a szokásos mentet.

Hétfőn Adalberttel voltam a gyerekekkel misén délelőtt, délután az Álomlátó eszköztárának ügyében szaladgáltam boltról-boltra Erával és a gyerekekkel, este pedig Emmausz kurzus teamünk volt.

Lelkes vagyok az Álomlátó kurzusra!

  • Jóbel