Nagyon hálás vagyok Istennek, az elmúlt hét hétért. Részt vehettem szolgálóként egy nagyon jó Pál kurzuson Üllésen. Nagyon jó Pál volt, nem emlékszem jobb kurzusra és jobb évfolyamra!

Aztán hétfőn azonnal indultunk Rómába Oboval, hogy részt vegyünk a „József, az álomlátó” kurzuson és találkozzunk Pepével. Nagyon szép kurzus, új tanítás belső gyógyító témában. Találkoztam Pepével, beszéltünk többször is, a kurzus nagyon jó, sok-sok kedves olasz testvérrel találkoztam, nagyon szerettek bennünket. A kurzus ma ért véget, ma Rómában alszom Don Filippo plébániáján, holnap hajnalban indul a repülőnk.

Csak a családom hiányzott két hétig. Most majd előbb pótolok :), aztán majd jelentkezem!

Több, mint eseménydús a majdnem két hét, ami mögöttem van. Meg sem kísérlem a teljesség igényével összefoglalni. De annyi kitelik tőlem, h. címszavakban egymás mellé sorakoztassam a PÁL kurzus és az elmúlt 4 nap olaszországi kurzusának eseményeit, fő jellegzetességeit.

Az elmúlt napokban sokat tanultam a repjegyfoglalás csalafintaságairól:

A napjaimat elsősorban a Pál kurzusra való készülés töltötte ki, a lelkemben már ez az első. Persze közben mással is kell foglalkozni:

Az elmúlt hét egész szép színeket hozott a titkársági irodai mindennapok palettájáról:

a lenti kurzuskellékraktár felkeresése több fordulóban Jocóval János kellék ügyben, Katival „vigyük le” ügyben. Ez nem nagy (m2-re), de fantáziát megmozgató és nem csekély mélység, vagyis inkább magasság dimenzióval rendelkező területnek ígérkezik. A műkarácsonyfa mindenesetre most el lett süllyesztve ott lent... ;) Ebben az még a szép, h. aztán másnap hozott vissza egy kedves tesó egy szép nagy plakátos mappát, amit majd (!) szintén oda viszek le. Mivel egy épülettel odébb és egy szinttel lejjebb van, egyelőre marad a „majd”. Persze akad még néhány ilyen „majd”..., egyelőre még nem érem utol magam a to-do-listámon, meg hát sok minden igazi iroda- és ujevangelizacio.hu-specifik ez meg azzal nem gördülök igazán gördülékenyen, de igyekszem inkább a gör, mint a dülékeny felé erősíteni a dolgokat.

A szegedi csapatunk számára egy nagyon jó hír: Nagy Robi atyát Szőregre helyezik! :) Örömködünk. Egyébként is igyekszünk a Noé Bárkáját újjáéleszteni, úgyhogy ez egy nagy ajándék. A napokban sikerült mindenkit felkeresni, akik régebben velünk tartottak és jönnek is a válaszok.

Kreatívkodok: pénteken állítottam össze a Pál kurzus missziójának három plakátját, aztán szombaton kinn voltam Üllésen, letisztáztuk a programot, hétfőn változtattam, amit még kell rajta és Reni el is vitte a kinyomtatott plakátokat és F-on is elkezdte hirdetni.

Jakab Kristóf pedig a János kurzusra kért egy „tanítványmérő”-t, amit hétfőn délután sikerült befejezni. Egy gyakorlatilag egy színes kártya elkészítését jelenti.

Egyébként pedig szervezek, egyeztetek az előttünk lévő nyári kurzusok ügyeiben. Nincs lazsálás, az idő most már szorít.

A hét jó híre, hogy Éva hazaérkezett Ugandából. Elég kalandos volt az egész útja, naponta imádkoztunk érte, ahogy híreket küldözgetett magáról. A hazaútja minden képzeletet felülmúlt!

Szervezős napjaim vannak. Kati táborban Lacival és Zsoltival. Évával vagyunk. Ma Obo is elment táborba.

A Pál kurzus ügyében sok telefont eresztettem meg. Meg ha már beszélünk, akkor minden aktuális ügyet felvetettek. Kezdek igazgatónak is lenni. A többi nyári kurzusról: félegyházi János betelt; csanaki Jánoson tizenvalahány jelentkező van már, de még nem elegen; a Pálra eddig 14 jelentkezők van, ott vagyunk a határon; a pünkösdre is tizenöt körül vannak egyelőre.

Kevesen tudjátok, hogy áprilisban alakult egy iskolaközösség Debrecenben. Kissé elveszettek voltak, mert a levelük nem érkezett meg a titkárságra. Ennek most utána jártam. Remélhetőleg hamarosan lesz hír róla.

Obonak további feladatokat adtam át: a kurzusengedélyek bejegyzését. A Ludányhalásziit már ő csinálta.

Isten időzít: épp a próbaidő végén jártam egy munkahelyváltás után, amikor Gellért megkeresett a hírrel, h. nyert az alapítvány pályázaton, és jöjjek titkárnak az irodába. A feleségemmel együtt mondtuk ki erre a boldogító igent. Én pedig kimondtam a nem-et a mhelyemen a folytatásra, nem tudom, boldogtalanítólag hatott-e rájuk...

Én, a vidékre szakadt egykor volt pesti, feltérképeztem, h. a mi környékünkről három barátunk is van, akik naponta a Fehérvári út érinthetőségével járnak dolgozni kocsival, és fel is ajánlottam nekik baráti szálaink szorosabbra vonásának lehetőségét oly módon, h. engem visznek s hoznak Budapestiába. Mondhattak volna erre nem-et? ;)

A hétvégén most pihentem, családdal voltam :).

De azért a fejem járt: titkársági feladatok és feladatkörök újraosztását, a belső protokollokat megálmodtam, kitaláltam, ma pedig befejeztem a megfogalmazásukat. Ez nem valami lélekemelő feladat, de az jó, ha mindenkinek világos, hogy mi a feladata és mik a játékszabályok, mert akkor lesz jó a közös szolgálat. Ezek persze nem új dolgok, csak most újra rendszereztem őket. Hat évig folyton azzal szembesültem, hogy lehetetlen ennyi feladatkört teljesíteni. Most jó kedvem van: már nem annyira lehetetlen, mint eddig. Ezzel készen vagyok, jöhet a megvalósítás.

Frissítettem a Kapcsolatok oldalt a weboldalon, meg az Iroda és a Titkárság oldalt is az előző feladatból kifolyólag.

Új titkárunk van! Örömmel mutatom be az Iskola új titkárát: Joanovits Róbertet, akit jobbára Obo néven ismertek. Most csatlakozott az irodához. Számomra nagyon lelkesítő az érkezése, mert végre nem leszek egy személyben igazgató, titkár, rendszergazda, webmester, grafikus-tördelő és adminisztrátor. Vagyis a mosoly ezután nem lesz olyan fáradt az arcomon :). Szóval: hallelujah!

Obo lesz tehát a titkár, a fordító és tolmács valamint az adminisztrátor. Nagyon örülök. Eddig csak ahhoz volt szerencsém, hogy én segíthettem más igazgató (Laci, Titusz) munkáját titkárként, de olyan még nem volt, hogy engem is segítenek. Hat évet voltam titkár nélkül. Nagyon örülök.

Az egészet az teszi lehetővé, hogy pénzt kaptunk Istentől, aki egy pályázat formájában gondoskodott rólunk egy olyan helyről, ahonnan álmunkban sem reméltünk ezelőtt. Persze most sem az egyháztól, de nagy az Isten pénztárcája. Úgy tűnik, el kell hinnem, hogy fontosak vagyunk Istennek.