Hol jobb a barack, Üllésen, vagy Folignóban?

Több, mint eseménydús a majdnem két hét, ami mögöttem van. Meg sem kísérlem a teljesség igényével összefoglalni. De annyi kitelik tőlem, h. címszavakban egymás mellé sorakoztassam a PÁL kurzus és az elmúlt 4 nap olaszországi kurzusának eseményeit, fő jellegzetességeit.

Igen, a Pál kurzus nagyon jó. Már értem, miért kellett évekig hallgatnom Gellérttől, h. amíg ezt nem ismerem, addig nem tudom igazán, miről szól ez az iskola. És: igen, a József, az álomlátó kurzus szintén ütött, nem csak résztvevőként, hanem szentandrásosként is, uis örömmel jelenthetjük: PEPE TUD ÚJAT MONDANI, méghozzá nagyon jól! Teljesen új megközelítés a Szentandrásban eddig jelen nem lévő témában, a gyógyulás terén! A Pálon megtapasztalhattuk, mi hívta el Pepét evangelizátornak, a József...-n pedig azt is, mit élt ő át ebben a küldetésben járva XXXX során. Azt is megállapíthattuk, h. a világ legízletesebb, leghatalmasabb és legbőkezűbben adományozott barackját, akár kopasz, akár őszi, akár fehér-, akár sárgahúsú, Üllésen termesztik, és vendég evangelizátoroknak szállítják komoly tételben, míg a kies tallián tájon csalódnunk kellett e gyümölcsözet igen kemény és íztelen kiadásában. Viszont cserébe itt még a kannás bor is jó volt. Üllésen Kovács Éva maradékokból remekelt új és új vacsorakölteményeket, Folignóban megnyugtató biztonságban ülhettünk asztalhoz mindig, hiszen itt pasta nélkül nem élet az élet, és nem étel az étel. Na, ennyit a gasztroanalízisről, de ezekről azért be kellett számolnom nektek, mert Gellért barátunkaz az ilyesmi nem érdekli... ;)

Üllésen jó volt a kedves helyiekkel, szállásadókkal megismerkedni az egy hét során, öröm volt az örömhírről beszélgetni, másoknak csak beszélni, egyeseknek csak szólni róla, megint másoknak csak messziről odakiabálni, h. Isten szereti őt is. Folignóban Pepe (Mx) és Angela (Br), Sofia (It), otyec Teodor (Uk) iskolavezetőkkel ezúttal egész jókat tudtunk beszélgetni. Úgy értem, nem csak kutyafuttában, hanem többször is és érdemben is. Érezhető, h. erős és fontos szeretetkapcsolat van közöttünk, és egyre erősödik a rendszeres kapcsolattartás és együttműködés igénye. Üllésen van egy kiváló evangelizációs papunk Béla/Adalbert páter személyében, a csupán néhány éves ukrán iskolában pedig épp a kurzusra való indulása előtti napon iktatták be a világ legújabb szentandrásos püspökét, otyec Dzsozafát-ot (38!). Üllésen Isten sokat alakított rajtunk, résztvevőkön, nyusziból oroszlánná, és több ismeretségemet barátsággá formálta. Folignóban ismeretlenekből ismerősök, korábbi ismerősökből mégismerősebbek lettek sokan, de ezt olaszosan értésket: nagy ölelések és pusszantások közepette. És egy záró akkord, (mondom, a teljesség igénye nélkül írok): Üllésen nem sikerült egyszer sem 5 óránál többet aludnom, itt a jó olasz levegőn (hála Istennek enyhe idő van!) még 7-eket is!

Tehát Üllésről Szegeden át az irodáig jutottunk a kurzus befejeztével, aztán Róma és onnan Folignó, most este, a József... kurzus befejeztével visszavonatoztunk Rómába don Filippó pap testvér barátunkhoz, együtt vacsoráztunk vele, 2 (!) másik plébániai paptestvérrel, és Pepénkkel is, csak hogy kapjunk még egy külön ajándékot ezzel az Úrtól. Most megint késő este van, és Isten gondoskodásában biztosan, terveit sokat latolgatva, fürkészve, mostmár álomra hajtjuk az otthon, főleg az otthoniak után egyre sóvárgóbb fejünket és szívünket, mert holnap fél négykor kelünk, h. elérjük egy elénk siető olasz tesó segítségével a repcsit, amely egyenesen a volt magyar, jelenleg tót fővárosba repít majd bennünket, mind a fejenként 1 kiscsomagunkkal, benne Pepe új könyveivel és a leánykáinknak és asszonyainknak vett-kapott olasz szentandrásos szuvenírekkel együtt, h. ott aztán vonatra szállva átrobogjunk az aktuális magyar fővárosba, s onnan mieinkhez...

  • obo