Nagy ünnepre készülünk. Szent András ünnepére. Jézusnak ez a tanítványa, aki nevével, magatartásával és tanúságtételével inspirált minket az evangelizációs iskolában, mely nevét viseli. Miért? Mert János elbeszéli, hogy elvitte Pétert, testvérét Simont Jézushoz. Ki volt András? A Biblia Péter testvérének nevezi. De milyen testvér? Szent Péter a pünkösdkor megtért 3.000 embert testvérnek nevezi. Pál a korintusiakat, akiknek levelet ír, testvérnek nevezi. András ezek közé a testvérek közé tartozott, akiket Péter és Pál említ? Vagy valami más? A Biblia nagyon szépen jelzi ezt. Azt mondja a Biblia, hogy nem csak testvére volt Péternek, hanem "saját tulajdon testvére" volt Péternek. Mindent megosztottak egymással. Anyát és apát. Házat: Jézus a zsinagógából "Péter és András házába" megy. Osztoztak a hajón is, közösségi hajójuk volt. Osztoztak halászaton, sikeren és kudarcon. Még a vértanúságon is osztoztak. Saját testvére volt. Bocsánat, egy valamin nem osztoztak: az anyóson.

Magyarország, ünneplünk! Ünnepeljük a Szent András Evangelizációs Iskola születésének 20. évfordulóját.

Élénken emlékszem mindenre: Botond atyára, irántunk való bizalmára odaadására és támogatására. És ma húsz esztendő elmúltával és hány ország fölé hajlanak ma már az ágai amelyekre mind fészket raknak a madarak! Nagyon-nagyon gratulálok a hűségetekhez, odaadásotokhoz, hogy hittetek ebben a projektben, azonosultatok vele és felszálltatok erre a Firenzébe tartó vonatra! Szeretettel köszöntöm a kezdeményezőket, az igehirdetőket a misszionáriusokat, azokat akik pénzügyi hozzájárulásukat adták és egyáltalán mindenkit ehhez a Firenzébe tartó vonathoz!

Ma lehetőségem volt személyesen találkozni Ferenc pápával. Köszöntöttem őt és bemutatkoztam: „José Prado vagyok, a Szent András Evangelizációs Iskola alapítója”. Ezt felelte: „Á, te vagy az?” ‒ erre nem tudtam mit felelni. Megajándékoztam őt az „Új evangelizátorok az új evangelizáció számára” c. könyvemmel, és elmondtam neki, hogy ez teljesen összhangban áll az ő prédikációival. Aztán megköszöntem neki, hogy nekünk ajándékozta az argentin iskola épületét, és elmondtam még azt is, hogy új evangelizátorokat képzünk az új evangellizáció számára.

A ceremóniamester már el akart hajtani... de a pápa hagyott még időt nekem, nem engedte el a kezemet és én sem az övét. Végül megszólaltam: "Megölelhetlek?", és ő nyugodtan hagyta magát megölelni.

Mindenki kézcsókot szokott adni neki, én azonban inkább megöleltem.

Nem értettem azt az igerészt, ahol arról van szó, hogy Péter árnyéka betegeket gyógyított.

A betegeket kivitték az utcákra, hordágyakra és ágyakra rakták őket, hogy amikor Péter arra megy, legalább az árnyéka érje valamelyiküket, s megszabaduljanak betegségeiktől. Sőt, Jeruzsálem szomszédos városainak néptömege is odaáradt, hozták a betegeket és a tisztátalan lelkektől megszállottakat, s ezek mind meggyógyultak.

(ApCsel 5,15–16)

Az igazság az, hogy ez az elbeszélés nem tetszett, azt kérdetem magamban, miért nem azt mondják el, hogy Simon Péter igehirdetése vagy hite okozott annyi sok gyógyulást…