A dinamikus növekedésben telt harminc elmúlt év során több állomáson haladtunk át, és többféle nevünk is volt. Iskolánkat születésekor, 1981-ben Apostoliskolának neveztük el, és csak egyetlen kurzusunk volt, amelynek ez volt a neve: „Pál – az apostolképző”. Alapja a Brüsszeli Lumen Vitae Intézetben írt szakdolgozatom volt és a karizmatikus megújulás sablonjai szerint lett felöltöztetve.

András miért nem próbálta Simont Keresztelő Jánoshoz vinni, miért nem sikerült ez neki, noha amikor Jézus megtalálta őt a pusztában, azonnal elment Simonért, hogy bemutassa neki?

András felbuzdult, mert csak az képes mást felbuzdítani, aki maga is felbuzdult.

Jézus parancsolatok és kötelezettségek nélkül buzdította Andrást, csak személyével és igehirdetésével.

Az Atya fokozatosan nyilatkoztatta ki magát, akár a szabadítási események által vagy a prófétai jövendölések szavai által. Egyetlen hatékony szavának révén minden teremtmény Alkotójaként nyilatkoztatta ki magát: és az Atya hű az Ő Ígéretéhez, aki előkészíti a Messiás eljövetelét.

Kiválaszt magának a föld nemzetei közül egyetlen nemzetet, Izraelt. A néptől azonban azonnali választ kér: hogy ne legyenek más isteneik rajta kívül, akivel szövetséget kötöttek a pusztában.

Minden év februárját Simeon énekének következő szavai nyitják meg: „…mert látták szemeim a te megváltásod melyet minden nép színe előtt készítettél világosságul a pogányok megvilágosítására és dicsőségére népednek, Izraelnek” (Lk 2,30-32).

Karjába véve a gyermek Jézust az igaz és istenfélő Simeon dicsőítette Istent, mivel a már régóta várt nap elérkezett. Jézus, az emberek világossága belép Jeruzsálem templomába. Ezzel a rítussal az Úr hatalma alá veszi az ősi törvényi előírásokat, ezen felül pedig találkozik az ő népével, akik Őt nagyon várták és akik a sötétségben jártak.