Karácsony Jézus nélkül

2005 december
cc: http://www.flickr.com/photos/mtsofan/2146696283/

Hamarosan itt van a Karácsony. Városunk főutcáit színes égők díszítik, hogy a lakók szíveit előkészítsék a hagyományos karácsonyi ünnepre. Karácsonyfák, csillagok, angyalkák, üveggömbök és ajándékok, dekorációk az otthonokban, az irodákban, üzletekben és egy néhány gyárudvaron. Ezek a szimbólumok mind jelképül szolgálnak az igazi karácsony jelentőségének: „azon az éjszakán az ember bűne kiengesztelést nyert Krisztus megtestesülése által”. Valóban jól fogadja a karácsonyt korunk átlagos érték és fogyasztási inváziója?

A kereskedelmi zónák piros szőnyegei lassan tönkremennek a vásárlók hadától, akik meg-megállnak az üzletek kirakatainál, és ajándékokat vásárolnak, amelyek a karácsonyi ünnepet ebben ki is merítik. Előkészülnek a karácsony éjszakájára, december 24-re anélkül, hogy bárki is az ünnep főszereplőjére gondolna. Pont azon a napon, amely a világ Megváltójának születéséről emlékezik meg, az emberek figyelmét más köti le. Lehetetlen a karácsony Jézus nélkül! Kétségtelen azonban, hogy ez a tény nem semmisíti meg az Isten emberekhez elérkező irgalmát…

Minthogy az első karácsonyhoz hasonló szellemiségű időben élünk, vissza kell térnünk Betlehembe, hogy a történelem legnagyszerűbb eseményén elmélkedjünk egy kicsit, amikor Isten leszállt a mennyből, megtestesült, gyermekké lett értünk, kicsivé vált, hogy édesanyja és a mi karjainkba ölelhessük… Isten Mária szeplőtelen méhében megtestesül és Fia egy istállóban születik meg. Erre vonatkozóan II. János Pál pápa így ír: „Az Örök belép az időbe, a Minden a töredékbe rejtőzik, Isten felveszi az ember alakját.” A világ teremtője belép a szegények, egyszerűek közé, ahol még nincs is hová lehajtania a fejét. (Lk 9,58). Az első bölcsője egy jászol, vagyis az a hely, ahol az állatok esznek; ez a kép gazdag kifejezésben, mert Ő az élet kenyere, a mennyből alászállott eledel. Ezért táplálék számunkra, az élet bősége és a mi Megmentőnk. Pont azon a helyen, ebben a jászolban ez a gyermek vár ránk, hogy befogadjuk Őt…

Abban az istállóban, abban a jászolban van a „megtestesült Ige” , mellette vannak Mária és József, a barmok és a szamarak, a pásztorok, akik az angyali híradás után eljöttek, hogy megtalálják Őt, ezen kívül a három király, akik éppen azért jöttek, hogy leborulva imádják Őt.

Ugyanabban az időben, egy másik helyen, valaki elszántan keresi a gyermeket, hogy megölje, mert királyságának létét fenyegeti; valaki Jeruzsálemben a menta, a kapor és a kömény tizedét fizeti, de a törvény legkeményebb előírásait megszegi; valaki pénzt számol Róma egyik palotájában, mert azt állítja, hogy a pénz mozgatja a világot; valamely tábornok úgy jelenik meg Galileában, mint a világ kardja és királynője; egyes filozófusok Athénban Aeropagos legújabb természeti felfedezéseiről tanítanak. Egyes nők Efezusban prostituáltakká lettek; más emberek pedig a szirakúzai színház egy előadásán vesznek részt.

2006 év telt el ezen események után, amely az időt két részre osztotta: Krisztus előtti és Krisztus utáni időre, de az emberek viselkedése semmiben nem változott meg, mert továbbra is más dolgokkal kötik le magukat és nincs idejük arra, hogy elmenjenek az istállóba, hogy megtalálják a gyermek Jézust. Karácsony ünnepének vigíliáján, amely Krisztus születéséről emlékezik meg, más köti le az érdeklődésüket. Ma, egyesek gyermeket ölnek; más nők karriert akarnak építeni azzal, hogy meztelen fotóra állnak be egy kalendárium elkészítéséhez; egyesek viszonyt folytatnak a menyasszonyukkal a házasság előtt; mások prostituáltak felé kacsintgatnak; egyesek drága nyaralást terveznek a Maldív szigetekre; de nem hiányoznak azok sem, akik az üzleteket látogatják, hogy ajándékot vegyenek, vagy a karácsony esti étel főzésére gondolnak és a játékokra, amit a vacsora után majd játszanak. Számukra ez jelenti azt a módot, ahogyan a karácsonyt ünneplik… Tehát egy olyan karácsonyt ünnepelnek, ahol Jézusnak már nem jut hely.

Karácsony a Megváltó születésének az ünnepe. Közénk jön az Isten, de az emberek szellemileg és fizikailag egyaránt más dolgokkal foglalkoznak és nem szánnak arra időt, hogy elmenjenek Betlehem jászolához, hogy az Élet Kenyerén elmélkedjenek, amely a jászolban van. Szent János nagyszerűen fejezte ki korának embereit: „A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be”(Jn 1,11).

Az Úr megadja nekünk a karácsony megélésének a kegyelmét, hogy valóban befogadhassuk az Isten Fiát.

Boldog Karácsonyi Ünnepeket és egy áldásokban bő Új Évet kívánok mindenkinek!

Carlos Macías De Lara

Fordította: 

Baksa Bea

Eredeti megjelenés: 

2005. december
  • bubu