„A szívem nyugodt, én Istenem.” (Zs 108,2)

Túl.
Ha mostanság zajló életünket egy szóval akarnánk jellemezni, többségünk esetében ez a három betű meg is tenné: TÚL.
Túl sok információ özönlik ránk, túl sok irányból, túl sok csatornán, túl sok témában. Túl sok a feladat, túl terhes a felelősség, túl zsúfolt a To do! - lista. Túl a kezelhetőn a gondok mennyisége, túl az átláthatón a problémák jellege, túl a jól viselhetőn a nehézségek foka. De még a jó ügyünk is jellemzően túlteng: túl van a naptárunk határain a fontos programok rajzása, túl a vállalhatón a nemes feladatok mennyisége, túl a teljesíthetőn a határidők szorítása, túl a méltón megélhetőn a szent tevékenységek füzére, túl a megelégedettséggel elláthatón a vállalásaink sora.
Mindehhez pedig rendszerint túl kevés az időnk, túl csekély az erőnk, túl lankadt a figyelmünk, túl röp az imánk, túl felszínessé lettek kapcsolataink – túl rövid az életünk.
Túl.

Ezért valójában egy dologra vágyunk: megnyugvásra.
Nincs is ezzel semmi baj, amíg csak Isten túl hajszolt gyermekeként, Jézus túl fáradt tanítványaként, a Szentlélek túl forgalmas templomaként tekintünk magunkra – hisz gyermeknek, tanítványnak, templomnak egyaránt valóban szüksége van a megnyugvásra.

Ám mi ezen felül evangelizátorok is vagyunk!
Az pedig nem a megnyugvásnak, hanem az előrelépésnek az embere! Sőt, a másokkal együtt való előrelépésé! Mi több, a másokat előrelépni buzdításnak az embere ő, az evangelizátor!
Hogy legyek evangelizátorrá, ha a megnyugvás is hiányzik az életemből?!

A 108. zsoltárban az Úr erre tanít: ne feszítsd túl, azaz ne válaszd szét magad! Nem külön lény benned a megnyugvásra vágyó gyermek, és a hőstettekre hivatott evangelizátor! Amikor szíved nyugalomra vágyik, kérd Istentől, és ő megadja neked: „A szívem nyugodt”. Szíved nyugalma viszont nem csak a te megpihenésedet jelenti: ennél sokkal mélyebb! A zsolozsmában lévő fordítás szerint: „Kész az én szívem!” – amikor Isten a te szívedet megnyugtatja, azzal együtt késszé is teszi! Késszé arra, hogy azonosulj Isten ügyével: „az egész föld felett szárnyaljon dicsőséged, igen, hogy megmeneküljenek, akiket szeretsz” – az Istenben megnyugodott szív tehát egyúttal az Istenért kész szív is. Ezzel a nyugodt szíveddel pedig máris evangelizátor vagy újra, aki társaival együtt kész arra, amire Isten együtt hív minket:

„Istennel hősi tetteket viszünk véghez!” (Zs 108,14)