Ferenc pápánál

Magánaudiencián Ferenc pápánál
Ferenc pápa és a Szent András Evangelizációs Iskola nemzetközi tanácsa
Ferenc pápánál a Szent András Evangelizációs Iskola nemzetközi tanácsa
Gyuris Gellért, Pepe Prado, Ferenc pápa

Fénykép: © L'Osservatore Romano.

Ferenc pápa 2015. június 11-én magánaudiencián fogadott bennünket: a Szent András Evangelizációs Iskola alapítóját, José „Pepe” Pradot és nemzetközi tanácsát. Úgy mentünk fel Rómába 35 év evangelizáció után, mint ahogy tarzusi Pál ment fel 14 év után Jeruzsálembe a tekintélyesekhez, elsősorban Péterhez. És úgy is jövünk haza: barátsággal, áldással, kézfogással, megerősítve az Isten által adott ajándékunkban és küldetésünkben. Friss bennem az élmény és azt hiszem a Péterrel való találkozás az is marad egész életemben.

Nem magamtól mentem fel, hanem hívásra, nem is a magam nevében, hanem a magyar evangelizátorok, missziós tanítványok, a Szent András Ev. Isk. magyar munkatársait képviselve. Az áldás és a megerősítés, amit kaptam, nem csak nekem szól, hanem nektek, akik velem voltatok a szívemben. Szálljon rátok Ferenc pápa áldása!

Hogyan történt? A pápára nagyon vigyáznak... kézről kézre adtak bennünket az őrök, gárdisták, hivatalnokok teremről teremre, mire eljutottunk a pápához. A pápa az ajtóban várt bennünket, Pepe ment előre, majd mindegyikünket bemutatott a pápának. Üdvözölt bennünket, majd az asszisztencia távozása után ott maradtunk egyedül vele, Ferenc pápa és mi 14-en. Úgy beszélt, mint régi barátaihoz, így kezdte: „Emlékszem rátok, tudom kik vagytok és mit csináltok. Emlékszem a levélre is, amit adtam nektek. Mondjátok, mit szeretnétek?” Pepe, aki előtte ült, fel akart állni, amikor megszólalt, de ő leültette mellé. Pepe, velünk közösen bemutatta az iskolát és küldetését. Ferenc pápa figyelmesen hallgatta és mindig követte, ki beszél. Majd ezután megszólalt és jókedvűen, viccelődve, nem prédikálva, hanem spontánul a saját életéből hozva történeteket és konklúziókat hosszan beszélt hozzánk. Hallgattuk és együtt nevettünk vele. Először a „buta lányról” beszélt, aki nem hitte el Isten meglepetését, hogy Péter kiszabadult a börtönből és ő áll vele szemben… a beszédében három pontot említett a napi igeszakaszokra utalva: 1. ne zárkózzunk be, menjünk ki evangelizálni, 2. szolgák legyünk, 3. ne a pénzben bízzuk, hanem az Evangéliumban. Amikor a beszélgetésnek vége lett mi imádkoztunk érte ő pedig megáldott bennünket, ajándékokat adtunk át – András keresztet, könyveket, vázlatot, én pedig az iskola logóját, mivel én rajzoltam –, ő is megajándékozott bennünket, készült egy csoportkép, majd kifelé menet ismét az ajtóban áll elköszönni tőlünk. Felejthetetlen fél óra figyelem Ferenc pápától.

Engem lenyűgözött – értsétek jól – hogy, nem Őszentségével a római pápával találkoztam, hogy Ferenc atyával, az emberrel, aki nem csak arról beszélt, hogy ne legyünk távol az emberektől, hanem maga is ezt tette velünk. Ez még értékesebbé tette a szavait.

A problémák ellenére való vidámsága és humorérzéke is beszédes volt a számomra. Például amikor a brazíliai Angela átadta a Benjamin 2. kurzus vázlatát neki, ő komoly tekintettel visszakérdezett: „Mond csak, ki volt a jobb focista: Maradona vagy Pelé?” (Maradona ugyebár argentin, mint Ferenc pápa, Pelé pedig brazil, mint Angela). Angela úgy meglepődött a kérdésen, nem is tudott válaszolni, Ferenc pápa pedig nem akarta elengedni a kezét… (erről jó fénykép is született), de aztán Angela csak lerázta a pápát. De amikor mentünk kifelé, és Angelára kerül a sor, nekiszegezte a kérdést: „Te még tartozol nekem egy válasszal!” Mire Angela zavarában kibökte, hogy „Messi”. Milyen könnyed és tiszta a szíve annak, aki pápaként is tud viccelni!

Csak pislogtunk és fülig ért a szánk az örömtől miközben minden megtörtént. Hogy megtörtént, az hordoz magában üzenetet. Amikor Pepe Rómába érkezett néhány nappal ezelőtt, azt kérdezték tőle a vatikáni ismerősei: „Hogy sikerült ezt elintéznetek, hisz a magánaudienciára várók hossza ezres?” Nem tettünk semmi különöset, csak egyszer kérte Pepe Ferenc pápától tavaly novemberben és januárra meg is jött a válasz. Ferenc pápa külön figyelme az ajándék számunkra: ismer, fontosnak tart bennünket és bátorít, sőt küld evangelizálni. Az ő irántunk való megkülönböztető figyelme vigasztalás a múltra és bátorítás a jövőre nézve.

Végül egy következtetés: ő felül és mi itt alul az Egyházban hasonlóan látunk és ugyanazért küzdünk.

További fotók ebben a galériában. Összes hivatalos, vatikáni fénykép itt látható egy ideig.

Gyuris Gellért, a magyarországi Szent András Evangelizációs Iskola igazgatója

  • bubu