Szt. Lukács azt írja, hogy az apostolok „nagy hatalommal” (ApCsel 4,33) evangelizáltak.

Lehet hatalom nélkül is evangelizálni? Mi a különbség a hatalommal és a hatalom/erő nélküli evangelizáció között? Ma olyan hatalommal evangelizálunk, mint az apostolok?

Jézus minden tanítványát meghívja arra, hogy hirdessék az Örömhírt minden teremtménynek. Hogy beteljesítsük ezt a küldetését, képessé tesz bennünket azzal, hogy elküldi Szentlelkét. 50 nappal Jézus feltámadása után - mialatt zárt ajtók mögött reszkettek az apostolok - hirtelen nagy szél töltötte be a házat, ahol találkoztak, és a Szentlélek mindannyiukra kiáradt. Rögvest ezután Péter és a többi tizenegy lejött az emeleti teremből, és a város terén tanúságot tettek Jézus Krisztus haláláról és feltámadásáról.

Azon a délelőttön a Lélek gyümölcse: 3000 megtérő, köszönet egy 3 perces prédikációnak. Emiliano Tardif atya sokszor emlegette: „Péter egyetlen beszédére 3000-en tértek meg, a mi 3000 beszédünkre pedig senki nem tér meg.” Péter prédikációjának ereje Isten Lelke volt, ezért volt képes 3000 szívet megérinteni.

Ezután Szt. Lukács elvisz minket a Jeruzsálemi templomhoz, ahol bemutat egy bénát, aki több, mint 40 éves volt, és minden nap az Ékes kapunál ült, alamizsnát kérve az arra járóktól. Jézus, maga is, többször elmehetett mellette: miért nem gyógyította meg?

Egy délután Péter és János felmentek a templomba imára. Mikor Péter meglátta a bénát, Jézus nevében kijelentette gyógyulását, felemelve a kezénél fogva. A gyógyult ember ugrált és dicsérte Istent, félreérthetetlen jelét adva annak, hogy Akit a nép keresztre feszített, az feltámadt.

A jeruzsálemi vezetőség elfogta az apostolokat és megtiltotta, hogy „bármilyen módon” is beszéljenek, és tanítsanak a Názáreti Jézus nevében.(...)

A kis őskeresztény közösség a főpapok által halállal megfenyegetve talán utolsó napjait számolgatja. Meghúzzák magukat vagy szembeszálljanak? Az utolsó vacsora emléke azonban, és a csodás gyógyulás, amit megtapasztaltak, felfedte előttük a lényegét az evangelizáció erejének.

Szt. Lukács ezután elmeséli, hogy az apostolok közösségben imádkoztak, és a hely megremegett, a Szentlélek megerősítette őket.(...)

Jézus nem gyógyította meg a bénát, de átadta a hatalmat apostolainak azért, hogy a bénát gyógyulására 2000 ember megtérjen. A szenvedés nem Isten dicsőségének megnyilvánulása, de segít megmutatni Jézus feltámadásának erejét, hogy több ezer ember megtérhessen. (...)

Evangelizáció hatalom nélkül nem más, mint Jézus halálának és feltámadásának, mint igazságnak egy egyszerű elmondása, vagy egy sztori elmesélése. (...)

Ha a Prészia (bátorság és kenet a Lélektől) és a Dünamisz (jelek és csodák) az Evangélium hirdetésének alapvető velejárója, semmi sem állíthatja meg a csodás gyógyulásokat, de, ha azon aggódunk, hogy ezek miért nem jelennek meg igehirdetésünk folyamán, talán az evangelizációnkat az élettel kellene átitatni, és nem csak a múlt történeteit mesélgetni.

Isten Igéje fusson sebesen jelekkel és csodákkal, amelyek megmutatják, hogy Jézus él, és aki hisz az Ő nevében, abban élet van.