Apróságok

Ma az egyeztetés, rendezgetés napja volt.
E-mailre válaszoltam, egyeztettem iktattam. De valahogy mégsem fogy a papír az asztalról...
Gellért jó hírekkel szolgált arról, hogy közeleg a nap amikor elmehetünk a püspök atyához, vagy a helyetteséhez, vagy valakihez... :)
Holnap estére meghívtak a Shalom közösséghez, hogy beszéljek nekik a böjtről. Ehhez gyűjtöttem anyagokat, olvastam, írtam.

Egy szösszenetet megosztok veletek.
A múlt vasárnap operában voltam, és nem nagyon volt kedvem egyedül elmenni, de végül is erőt vettem magamon.
Ültem a helyemen, bámultam a függönyt és nézve ki a fejemből és azon gondolkodtam, mit keresek én itt egyedül, meg különben is biztos tök unalmas lesz. Inkább maradtam volna otthon, bebújva az ágyba, nézhetném a TV-t. Én meg itt kiöltözve elbumliztam ide, úgy se történik semmi izgalmas. De ha gáz lesz, akkor majd a szünetben hazajövök.
Ekkor megszólalt a zene, felgördült a függöny és valami hihetetlen színes forgatag tárult elém.... Köpni nyelni nem tudtam.
Egyből az jutott eszembe, hogy ugyan így viselkedek sokszor Istennel is. Azt gondolom, hogy már semmi újat nem tud nekem mutatni, biztosan tök uncsi az egész. És amikor felgördül a függöny... jön ISten hatalmas gazdagsága, színessége.
Hát, kicsit elszégyelltem magam.
Végig néztem és örültem, hogy maradtam, mert nagyon jól éreztem magam. :)
Istennek legyen hála és dicsőség mindenért!

  • Arm Kati