Remény nem csal meg

Ma reggel elvittem még Hanit az iskolába. Ennyit tudtam a héten a lányokra szánni.

Aztán jöttem fel Budapestre. Elhoztak a szüleim autóval, mert jöttek a nővéremhez :-). Ilyen se volt még! Meg anyagilag is jól jött.

Felérve Budapestre az irodába először közös dolgok jöttek: közös összirodai ima, értekezlet, kulcscsere és takarítás. Aztán jöttek a különféle megbeszélések, útkeresések.

Jól mutatja a mai napom szerkezetét: egyetlen emailt küldtem el, azt is csak egysorosat. Szóval ma a közös megbeszélések napja volt. A legjobb esemény: misén vagyunk, itt a plébánián, Miatyánk után nyújtjuk a kezeinket a körülöttünk állóknak. Na, ki mosolyog ránk hátul: a Titusz. Szóval a Titusz is meglátogatott ma bennünket.

Szóval, ma ment a stratégiaalkotás a tanácsra, de eredmény nélkül zárult. Istenem, köszönöm, hogy ma velem voltál. Köszönöm, hogy adsz remény akkor is, amikor vakok vagyunk. Uram, remélek, segíts reménytelenségemen. Ámen.

  • bubu