Gondolom, már mindenki tudja merre jártam a múlt héten... :)

A hétvége készüléssel telt, majd hétfőn reggel korán mentem fel Budapestre - közbe jött egy lerobbanás, amit még meg is kellett oldani - de csak felértem és Zolival, Zsoltival, Köblös Jocóval volt megbeszélésünk az MKKM vezetőképzőjéről. Délután összekészültünk Obobal, összepakoltunk és így vártuk a kedd reggelt.

Autó hiányában Zoli vitt ki a reptérre, a repülő út sima volt, leszálltunk, vonattal elmentünk Filippo atya plébániájára, ebéddel várt bennünket, este pedig az olasz iskola vezetőivel találkoztunk egy közös vacsorára és megbeszélésre. A Vatikán hátsó kijáratánál nagyon jó fagyit adnak!

Szerdán reggel keltünk, vonattal bementünk a Szent Péter térre, és a Papi Kongregáció épületébe mentünk. Előbb részt vettünk egy eligazításon, hogyan fog történni az audiencia másnap, majd elkezdődött a tanácsülés. Ennyit még sohasem méltattak bennünket magyarokat a nemzetközi tanácson, mint most :). A tanács után közös ebéd volt, ahol az új fiúval, az ugandai Edward Bagonza-val beszélgettünk, aki az afrikai szemináriumot szervezte. A délután Pepe felesége kalauzolt bennünket a Mamertinus és az Angyalvár között és közben sokat tanultunk, milyen egy apostol feleségének lenni. Estére érkeztünk vissza a plébániára, ahol épp szentségimádást tartott a római iskolaközösség, abba csatlakoztunk bele és velük vacsoráztunk.

Csütörtök volt a nagy nap. A Szent Péter téren volt a találka, onnan indultunk Ferenc pápához. Boldogan jöttünk le a Vatikánból, utána egy közös ebéd várt ránk, ahol utána feloszlott a csapat, még Pepével váltottunk néhány szót, aztán az európai iskolák vezetői még beszélgettünk egy jó ideig. Oboval végül megkerültük a Vatikánt, úgy érkeztünk haza a plébániára.

Pénteken megnéztük milyen, amikor olaszos káosz és lazaság van a repülőtéren, de végül hazaérkeztünk, estére Szegeden voltam. Azóta próbálom magam kialudni, de kevés sikerrel. Igaz, ez most kevésbé érdekel, hisz madarat lehet velem fogatni :). Dicsőség Istennek, hogy Magyarországon nem is érdekli nagyon az Egyházat, hogyan evangelizálunk, miért és mennyit, de van ember az Egyházban aki fontosnak tart bennünket és megerősít.

A Vatikánban ezt az imát mondtam el: 

Mennyei Édesapánk, hálát adunk neked, hogy te nem vagy hallgatag, hanem beszélő Isten vagy. Nuestro Padre celestial, te agradecemos que no eres callado, mas eres el Dios que habla. Köszönjük neked a te szavadat, Jézust, aki eljött hozzánk, feltárt téged és akiben megismertünk a szeretetedet. Te agradecemos tu palabra, Jesús, que vino a nosotros, te reveló, y en quien conocemos tu amor.

Jézus, Isten Igéje, Te a Szentlelket adtad nekünk társul, amikor elküldtél bennünket hirdetni az evangéliumot. Jesús, verbo de Dios, tu nos regalaste el Espirito Santo como compañero, cuando enviaste a nos para anunciar el Evangelio. Te látod az utat, a 34 évet, amit bejártunk, sikereket és kudarcokat, ismered a testvéreket, akiket Andrásként hozzád hoztunk. Tu ves el camino que hemos caminado en treinta y cuatro años, los éxitos y los fracasos, tu conoces a los hermanos a quien hemos llevado a te, como San Andrés.

Most úgy jöttünk fel Rómába, amint tarzusi Pál ment fel 14 missziós év után Jeruzsálembe, Ahora subimos a Roma como Pablo de Tarso subió a Jerusalén después de catorce años de misión hogy találkozzon a tekintélyesekkel, és most vele együtt mondjuk, hogy azért para encontrarse con los autoritativos, y ahora decimos juntos con él, „nehogy hiábavaló legyen, ahogy futok vagy ahogy futottam” (Gal 2,2 ). “para asegurarme que no corría o no había corrido en vano” (Gálatas 2,2). Kérünk téged, add, hogy ez a mostani találkozás megerősítsen bennünket, ahogy Pált is: Te pedimos que hagas así que éste encuentro nos fortalezca, semejante al caso de Pablo: add, hogy a Szentatya „megismerje a nekünk adott kegyelmet” (Gal 2,9) és add, dénos que el Santo Padre reconociera “el don que nos había sido acordado” (Gálatas 2,9), hogy „az egység jeléül jobbot nyújtson” nekünk, y que nos “estreche la mano en señal de comunión”, hogy ránk bízza ugyanazt, amit te ránk bíztál a mi damaszkuszi utunknál: y que nos confíe lo mismo que tu nos confiaste en nuestro camino a Damasco: a kérügmatikus evangelizátorok képzését la formación de evangelizadores keriygmaticos.