Vége a nyárnak :)

Vége a nyárnak. 20 °C van Szegeden, 26 a lakásunkban. :) De tényleg vége a nyárnak a fejemben is. Jó hosszú volt.

Először is volt egy nagyon jó Pál kurzusom az Új Jeruzsálem teammel Szécsényben. Mind a csapat, mind a résztvevők nagyon kedvesek voltak, lettek a számomra. Nem voltak sokan, megismertem őket, megszerettem őket. A kurzusnak nagyon jó húzása volt, hogy az oktatás után minden nap este éles evangelizáció volt. Azt hiszem végkép kinőttük azon Pál kurzusokat, amikor egy hétig egy lelkigyakorlatos ház biztonságos belsejében tartottuk a Pál kurzusokat. Most gyakorlatilag végig nyílt terepen voltunk. Csupán az szomorított el, hogy milyen kevesen vannak azon keresztények, akik túl mennek azon, ami kényelmes, tizenketten. Azt hiszem ez a legnagyobb akadály. A kurzus olcsó, a 2000-es évek összegénél is olcsóbb, mivel a plébániai hívek adnak szállás; a kurzus nagyon jó, sokkal erősebb, mint a 2000-es években; de mégsem jönnek a testvérek, mivel nem rejtjük véka alá, hogy miről is lesz szó és mit fogunk csinálni. A hívők között is sok a kényelmes keresztény?

Két nap alvás után kezdtük az Apolló kurzust Budapesten. Vidám kis kurzus volt :). A kurzus eleve vidám és sikerült hozzá a megfelelő szolgálócsapatot is megtalálni. Szóval sokat derültünk. A résztvevők itt is 12-en voltak. Öröm volt hallani a jól felépített igehirdetéseket, azokét is, akiknek elsőre nem sikerült.

Az Apolló után egy hetet a családdal voltam a Balatonon :). Meleg volt, kirándultunk, fürödtünk...

A következő hét itthon telt: készültem a római kurzusra, útra és a legszükségesebb és sürgősebb feladatokat csináltam.

Aztán Oboval voltunk Rómában, helyesebben Róma mellett a Szaléziánumban az I. európai szemináriumon. Az Apolló kurzus alatt kaptunk adományt, úgyhogy el tudtunk menni. Isten gondoskodott. Damaszkusz kurzus volt. Megnéztük Pepe mit változtatott rajta. Nem sokat. De a kegyelem evangéliumát hallani újra kitüntetés volt. A kurzus tanítása is érthetőbb lett. Viszont ami nagyon értékes volt, hogy minden európai iskola képviseltette magát és mi mindenkivel meg is ismerkedtünk. Az étkezések voltak az ismerkedések helyei. Keveset ettünk, sokat dumáltunk. Fogytam :). Egyébként néhány dolgot máshogy, jobban csinálnak az olaszok: megismerkedtünk az „accoglienza” csoportfeladattal meg az ő napirendjükkel is. Pepével aláírtuk a könyvszerződéseket, és néhány dologban megegyeztünk, pl. abban, hogy 2016-ban lesz Magyarországon az európai szeminárium. És azért egy halom kérdést, tennivalót hoztam magammal haza Rómából. Ja és közben megismerkedtünk Filippo Rocchi atyával, mivel nála aludtunk a plébánián. Nagyon segítőkész, őszinte és alázatos, nagyon jó fej!

Miután hazaérkeztem, elrendeztem a dolgokat és nekiálltam pihenni. Titusz a lelkemre kötötte... úgyhogy 1,5 hétig semmit csináltam. Pihenhettem a fejem, kikapcsoltam mindent, feladatokra, szolgálata még csak nem is gondoltam. Hőség volt, egyébként sem bírtam volna nagyon mit csinálni itt a 33 °C-ban.

És vége lett a nyárnak, letelt az idő, elmúlt a hőség... Istennek legyen hála. Sok ajándékban volt részem, amit meg nem érdemeltem.

  • Jóbel