Vége a sabbat év 1.0-nak

Az év elején elsősorban is hálás vagyok az elmúlt sabbat év miatt: dolgoztam irodai munkát, de nem szolgáltam kurzuson. Az elején még úgy tűnt, hogy nagyon ki fogok lógni a sorból, de végül egyáltalán nem, sőt talán mindenkinek sabbat éve lett. Szóval hálás vagyok, mert 14 év után nem kellett egyik csatából rögtön a másikba menni. Volt idő átélni újra a jelentős dolgokat, ünnepelni a sikereket, elgyászolni a kudarcokat, elhatározásokat tenni, hogy miben kell változzak. Megpihentem. Ültem az Úr lábainál. Hallgattam. Éleztem a fejszémet. Megbékéltem. Közbenjártam: az Úr lé vittem a befejezetlen ügyeket, régi barátokat. Ebben az évben nem foglalkoztam a jövővel, mégis tettre készen állok ez év elején. Úgy érzem, ezek az ajándékai az én hivatalos sabbat évemnek.

Az év végén rászántam magam egy lézeres látásjavító műtétnek. Három hétig nem is dolgoztam semmi, mivel nem tudtam olvasni, nem tettem semmi „hasznosat”. Ilyen sem volt még egész életemben.

Most hogy elkezdődött az új év úgy tűnik, hogy még nem lesznek kurzusok egy ideig. Most épp tanácsra készülünk, a fenntartás tervezésével foglalkozunk a pályázat utáni időszakra. Az éveleji és havi rutinfeladatokat már letudtam a múlt héten. Ezen a héten a tanácsra való készülés és a titkársági csapatépítő napunk lesz. Ha minden jól megy, akkor a jövő héten Ildikó befejezi az Emmasz kurzus vázlatának fordítását, azt fogom átolvasni és tördelni.

Köszönöm, Jézus!

  • Jóbel