Szerda reggel indultam itthonról. Budapestre érkezésem után Katival az eszközökkel törődtünk, bevásárló körútra mentünk. Este a raktárból felhoztuk, amit lehetett már, azután a koordinátori anyagokat készítettem (kitűzők, faliújság, feliratok), szóval szerveztünk ezerrel. Későn feküdtünk, de 6 órán azért aludtam.

Csütörtökön a maradék eszközökkel foglalkoztam. A szívecskékből készítettem több verziót is. Elkészültek a személyre szóló levelek is. Az Új Jeruzsálem alkalomra érkező munkatársak segítettek ebben :). Bementem hozzájuk az imára, aztán folytattuk... Pakoltunk, termet rendeztünk be... Végül befutott Laci és a próbái után és kimentünk először Juditért majd a reptérre Carlosért és Barbaráért éjfélkor. Elvittük őket a szállásukra, majd mi is mentünk lefeküdni. De nem tudtam elaludni 2 előtt. Keveset aludtam.

Pénteken együtt reggeliztünk az olasz testvérekkel és elkezdődött a finis. Átbeszéltük a dinamikákat, tanítási fogásokat. Közben megérkezett Obo is és elvittük őket a munkásétkezdébe. Ez érdekes élmény volt :). Délután a maradék felkészülés jött: hangosítást, teremrendezés, vetítés beállítsa és sast készítettünk Oboval az analógiához. Éééés... elkezdődött a kurzus.

Én boldog vagyok, hogy ezt a kurzust megkaptuk. Engem sok helyen megérintett, akkor is ha én előre tudtam a dinamikákat. Sok szempontból érettebb, mint a Fülöp. Finomabb is. Módszertanilag gazdagabb, de ez azt is jelenti, hogy nehezebb megtartani, sokkal több készületet igényel, mint a Fülöp. Ez hátránya is: a Fülöp egyszerű, az üzenete is sokkal egyszerűbb... De ezen még majd gondolkodunk.

Nagyon jó volt a teamben megélni, hogy a testvérek segítettek. Danira sokat támaszkodtam. Laci szombaton az Ez az a nap!-on volt, úgyhogy én hangosítottam helyette - nem értek hozzá, de egy kicsit megtanított - és a hangrögzítést kezeltem. Elvileg az eszközökért voltam felelős. Péntek este a team után még 3-ig fenn voltam, hogy minden elkészüljön, amit kértek Carloszék, szombaton 2-ig. De valahonnan volt minderre erőm. Sajnos, a résztvevőkkel nagyon keveset beszéltem. Talán jobb lenne úgy szervezni, hogy nekem semmi dolgom ne legyen?

Vasárnap este 6-ig tartott a kurzus. Utána vacsi után még a munkatársaknak tartott Carlosz még egy módszertani előadást, aztán összepakoltunk. Carlosszal még váltottunk néhány szót, ami sokat segített. Amikor már minden készen volt, leültem, hogy lefordítsam Pepe szinódusi felszólalását, mert még nem tudtam aludni.

A hétfőn egy gyógyító nap volt: délelőtt az olasz és a magyar iskoláról beszéltünk a Szt. András Tanáccsal és a tolmácsokkal. Nagyon sokat jelentett ez! Végre valaki, aki értékel és megkérdi, hogy mi mivel tudunk hozzájárulni az iskolához. Végül egy nagyon jó hangulatú éttermi ebéd zárta le a közös programot. Ezután elvittük őket a Várba, hogy lássanak valamit Budapestből, és utána máris autóba ültünk és Laci levitt bennünket Csongrádra, ahol a helyi plébános (=a kurzuson tolmácsolt) meghívására Carlos egy előadást/buzdítást tartott az új evangelizációról. Úgy alakult, hogy én is beszéltem azon az estén. Lacival még átugrottunk a Lengyel családhoz este, majd nyugovóra tértünk a csongrádi plébánián.

Kedd reggel nagy ködben indultunk fel a repülőtérre: Kati, Laci, Carlos, Barbara és én. Ez volt a legkülönlegesebb, mert elő kellett szedjük minden angol és spanyol tudásunkat, hogy megértsük egymást, de sikerült többé-kevésbé. Tíz órakor léptek át a kapukon, elbúcsúztunk tőlük. Nagy és jó élmény volt velük találkozni. A barátaink lettek.

Lacival és Katival visszamentünk az irodába rendet csinálni. Én megpróbáltam Laci asztali gépébe életet lehelni, de kudarcot vallottam, így hazajöttem Szegedre.