Tatáról Emmauszba, onnan a mosodába

Az elmúlt bő két hétből egyet családi nyaralással töltöttünk Tatán, régi barátaink udvarán sátrazva. Bár az idő sokszor az esőkerülgetés különféle kihívásai elé állított, azért még nyaralás volt és jó, volt, csak épp a fürdőzés kimaradt. A gyerekek magát a sártat is nagyon élvezték, meg nekik egy-egy játszóterezés is maradéktalan öröm tud lenni... Kifőzdefélében ebédeltünk, jó nagy és egész finom fogásokat, az átlag éttermi ár feléért, úgyhogy kirúgtunk a hámból!! Barátainkkal játszottunk együtt a gyerekekkel, este-éjjel beszélgettünk, gyerekek táncoltak az udvaron gitáros dicsőítő énekekre, kutyust hajkurásztak, bicikliztünk, kilátóztunk, víztornyoztunk. Jó volt igazán.

Az utána jövő hét teljes intenzitással az Emmausz kurzusról szólt. Mivel a mi iskolaközösségünk először tartotta, 3 vendégszolgálóval, mert most kevesen voltunk, hát volt bőven szerveznivalóm: az összes kelléket összeszedni, szentadrásosat, újaratásosat, sajátot és kölcsönkértet, plakátokat előszedni, nyomtatnivalókat összeállítani, szolgálókkal egyeztetni. Új és nem kis kihívás volt, h. a velencei szervezésű kurzusok történetében először fordult elő, h. szállást kellett szerveznem, mert a 22 résztvevőből 16-an messziről jöttek (Debrecen, Komló, Miskolc, Veszprém, Devecser stb.) Eléggé last minute akcióban kellett dönteni és megoldani: elszállásolás családoknál, így viszont közös reggeli integrálása a prg-ba (és a ktsg-vetésbe)... Volt kihívás az előkészítésben és a kurzuson magán is, de csak szolgálat szempontjából. Mert ami a résztvevőket illeti, nagyon jó csapat jött össze, kreatív, nyitott, együttműködő testvérekkel mentünk el Emmauszba a hétvégén. Szép volt, az Ige Jézusa dolgozott!

Amiatt csalódott voltam, h. helybéli barátaink közül senki nem jött a kurzusra (nem is akarok erről többet beszélni most), az viszont nagy öröm volt, h. milyen sok helyről jöttek ide a résztvevők, és jó volt a legfrissebb iskolaközösséggel, debreceni szolgálótesókkal megismerkedni és az értékelő megbeszéléseken együtt gondolkodni velük is.

Külön ajándék továbbá az új velencei plébánosunk, akivel még megismerkedni sem volt módom korábban, olyan új itt, így amikor a kurzus előtt 2 héttel találkoztam vele és bemutatkoztunk családilag, rögtön fel is kértem kurzusmisére. Amikor aztán vasárnap egyeztettünk vele Anikóval és Böncussal együtt, nemhogy mindenbe belement, ami kurzusspecifikus kérésünk volt, hanem ő maga még tett is hozzá két újabb ötletet - mindezt úgy, h. még csak nem is hallott a SztAndrásról!!! Szóval ő még nem tudja, de mi már megállapítottuk róla, h. igazi szentandrásos mentalitású paptesvér!

A kurzus után hétfőn egész nap kellékeket tettem újra rend(szer)be, ma meg mosónap van: sajnos a raktári textíliák 90%-a vmitől annyira be volt avasodva, h. alig mertük kitenni őket a résztvevők számára a kurzuson, úgyhogy ma (nagyon) nagymosás van. Így megtisztulva kerülnek majd vissza a raktárba. Aztán rövidesen beiktatom a raktárrendbetevő projektet, ami nem lesz kis feladat, és azt hiszem, plakátügyben is szükség lesz a komoly rendszerezésre, meg némi munkatárstovábbképzésre is, uis sok esetben olyan állapotban kerülnek vissza a plakátok, h. utána a rajta maradt gyurmaragcstól szakanak, foltosak, piszkosak maradnak, és persze összevissza vannak a tokba helyezve. Na, szóval ezen tervezek majd dolgozni, h. eszközeink és a velük való bánásmódunk jobb legyen.

  • obo