Pénteken kurzusra mentem, úgyhogy délelőtt még készültem rá. Ebéd után autóba ültem és elutaztam Zomborba. Némi várakozás után a teljes szolgálócsapat megérkezett Pécsről és elkezdtük a kurzust. Dani volt az Emmausz kurzus igazgatója, tanítottam, zenéltem. Először furi volt a horvát tolmácsolás, de csakhamar megszoktam és élveztem Barnardin atya tolmácsolását. Élmény volt számomra, ahogy a horvát testvérek viszonyultak hozzánk, nagyszerű tapasztalat. Egésze más, mint gyermekkoromban. Meglepetés volt felfedezni, hogy az Emmausz kurzus himnuszául választott dal ismert horvátul is: „Ostani s nama jer večer je, ostani Godpode, Ostani s nama jer mrači se, ostani Gospodine”, szóval néhány horvát dalt megpróbáltam megtanulni. Azt hiszem, a horvát testvérek maguk közé fogadtak, a nevemet mindenképpen :)

A kurzus alatt engem is tanított Jézus, hogy ő hozzánk is minden nap mellénk szegődik, de mi sem ismerjük fel általában. Vasárnap este későn lett vége a záró teamnek, nem értem már el a kishatár átlépőt, úgyhogy ott dekkoltam a német rendszámos autók között a határon néhány órát, mire hazaértem. Elfáradtam.

Hétfőre vendégeket vártam, de miután nem jöttek pihenőre fogtam a napot. Este még dolgoztam egy picit az Ászáf énekgyűjteményen. Egy testvér bejelentkezett, hogy konvertált egy halom éneket, úgyhogy azok bekerültek a gyűjteménybe.

Erre a hétre sok feladatom van. Hajrá!