Egy nagyszerű Fülöp kurzus van mögöttem. A szegedi csapattal (Répás Erika, Mara, Orsi, Ildikó, Kriszti, Zsolt, én) tartottuk a kurzust. A résztvevők nyitottak voltak. Mindenkit máshol érintett meg Isten: van akit a lepedőnyi szeretet bűvölt el, van akit Krisztus keresztje, másoknak az életátadás volt a legmélyebb találkozás, ismét másoknak pedig a Szentlélek érintése. 17-en voltak. Egy valaki volt, aki nem adta át az életét Jézusnak, de örültünk neki, hogy komolyan veszi és küszködik önmagával. A minoriták plébániáján volt a kurzus, Isten gondoskodott egy kis természetes, ódon klímáról a forróságban.

Kriszti pénteken 9-kor jött, bemutattam neki a raktárt, ha már logisztikus, akkor rábíztuk a kurzus logisztikai részét. Pakoltunk, 11-től már takarítottunk a helyszínen, 2-re mentünk ismét átöltözve és lefürödve. Előkészítettünk mindent, majd jöttek a résztvevők. Fuvaroztam az állomás és helyszín valamint este és reggel a szállás között; tanítottam, animáltam, vetítettem, plakátoztam, imádkoztunk... szóval kivettem a részem mindenből. El is fáradtam rendesen. Hálás vagyok, hogy a Mara rám bízta az Atya szeretet témát, mert már nagyon régen tanítottam, és már nagy kedvem volt hozzá. Próbáltam találkozássá formálni. Azért is hálás vagyok, hogy a plakátolás is rám volt bízva. A kis dolgok elvégzése segít alázatos maradni a közösségben.

Vasárnap, miután befejeztük a kurzust, pakolás, Eráék is jöttek segíteni. Egy fuvar haza a cuccokkal, egy fuvar az állomásra, majd záróteam és haza a családdal. Itthon elrendeztük és elpakoltuk az eszközöket. Este még Laci gépére feltettem az új OpenLP-t, kijavítotték a hibát, amit bejelentettem. És egy nagyot aludtam.

Szentlélek, köszönöm a jelenléted. Nagy voltál!