Örömmel

Nem, nincs semmi baj. Tényleg eltűntem egy időre... de oka volt. Íme a pótlás:

Nov. 16-n elkezdődött a 20 éves ünnepség hajrája. Az első feladat a 2016-os szórólap összehozása volt. Sikerült, nyomdai árajánlatok is megjöttek, megrendeltem. Hamarosan itt is fenn lesz. Aztán a végső simítások jöttek a programon, titkársági megbeszélések vég nélkül. A Noé Bárkája vagont én készítettem el a gyerekekkel itthon. Zsoltival kitaláltuk a beszéd tartalmát. 23-n mentem fel Budapestre. Innentől már minden más megszűnt, csak ezzel foglalkoztunk reggeltől estig. Én a beszédeket, preziket készítettem elsősorban, aztán meg, amit kért Kati és Obo. A meglepetéseket elég jól fogadtuk: Angela beteg lett, csak Don Filippó érkezett. Péntekre végül minden elkészült, este a helyszínt is sikerült bepakolni. Ügyes csapatom van.

Az ünnepség szép volt. Készültek videók, majd lesz belőle nézhető. A második nap végén valaki megkérdezte a torta megvágása után: „Na, Gellért, ezt szeretted volna látni?” „Igen, pont ezt” ‒ volt a válaszom. Igaz, hogy már nem volt hangom...

Hétfőn felraktuk Filippó atyát a repülőre, és indultunk ki Erdélybe: Tündi, Éva, Obo, Csabi és én. Egész nap utaztunk. Másnap volt az erdélyi iskola 10 éves ünnepsége. Mivel Angela nem jött, mi voltunk a fő előadók. Szép nap volt. Este egy történelmi vacsoramegbeszélésünk volt Arnoldékkal. Szerdán utaztunk haza Budapestre, onnan pedig jöttem haza Szegedre. Csütörtök-péntek aludtam, igyekeztem gyógyulni. A hétvégén kezdtem intézni a család ügyeit.

Most kezdem felvenni a ritmust. Nem vagyok túl egészséges, de lelkes és telve örömmel.

  • Jóbel