A test és a lélek megdolgozva

Pénteken reggel Katival, W. Tomival és a M. Mariettával elutaztunk Békéscsabára Fülöpöt tartani. Az úton nagyokat nevettünk és bíztunk Jézusban, hogy megad mindent amire szükségünk lesz. Kati végig sétáltatta velünk-nagy zsákkal a hátamon Békéscsaba fő utcáját-nagyon szép város Csaba, tetszik.

Aradi Timiék mindent klasszul előkészítettek a kurzusra kivéve a fát, hát bevallom, ezt csak szabálytalanul-vettem 2x, 1x észre, 1x pedig el- oldottuk meg. Pepe szerint semmi nem lehetetlen, hát ezt mondom most már én is. Békéscsaba főterén csak úgy fát szerezni, nem könnyű de nem lehetetlen.

A kurzus lelkiekben és szellemben nehéz volt, sok nehéz sorsú ember ebből többen mélyen belemászva az okkultizmusba. Erről több oldalt tudnék írni, amit ott tapasztaltam az emberekkel való beszélgetések után. A szünetben nem tudtunk még levegőt sem venni a résztvevők sorban álltak a teamben szolgálókhoz, hogy beszélgessenek velünk és elmondhassák, ami fáj nekik. Őszintén várták az Istennel való találkozást. A Szentlélek bőségen adta Önmagát.

Hála a Szentléleknek Aki, most is több tett, mint mi. Azért azt őszintén elmondom, mi is kiadtuk magunkból a maximumot és ennek, nagyon örülök. Jó volt látnom, hogy a testvéreim szíve is csak Jézusért és a résztvevőkért dobogott.  Este megjöttünk Pestre.

Ma délelőtt az irodában az adminisztrációt elvégeztem és jött egy nagy projekt, amit már régen terveztük de nehéz volt időt egyeztetni. Neki álltunk kitakarítani a Missziós Központot. Fiúk szereltek, mi nők takarítottunk, nagy élmény volt, sokat nevettünk, bohóckodtunk, kajáltunk, jól elfáradtunk fizikailag, több órán át dolgoztunk 10 testvérrel, de nagyon szép lett a ház és ennek örülünk.!!!

Legyen hála Neked Atyám, ami munkáért és hogy ennek még látszata is van!!!!

 

  • tothaniko