Hétfőn este elmenekültünk Szegedről Siófokra. Voltaképpen a szülőknek kell segíteni, ezért jöttünk, de nekünk is jó, hogy nem a tetőtérben kell átvészelnünk a kánikulát.

Kedden nem sok mindenre voltam képes, tanulmányt olvastam, megbeszélések voltak. Kati és Obo a raktárt pakolta. (Róluk is írok, mert tudom, hogy ők nem írnak semmit...)

Szerdán Obo és Kati is irodázott, tehát belelendültünk. Obo befejezte a Pepének megírt beszámolóm fordítását, azt kiküldtem neki végre jó sok bocsánatkéréssel, hogy ennyit csúsztunk. A pécsi team nevet választott, ezentúl „Magvetők” lesznek (nagyon tetszik nekem ez az igei és evangelizáló név), úgyhogy nekik oklevelet állítottam ki. Elkezdtem összeállítani az erdélyi iskolának az anyagokat, amiket kértek, de ez félbeszakadt. Más fontosabb volt. Katival készültünk Jánosra. Oboval és sokat megbeszéltünk, készültünk a lengyelországi szemináriumra. Végül Obo befejezte a hírlevelek szövegezését és rám várt a kiküldésük, amit már elvégeztem, de még folyik az időzített kiküldés az éjszaka.

Holnap folytatom. Köszönöm Jézus, amit ma adtál, ami sikerült, és ami nem. Kérlek, adj világosságot a római meghívás ügyében.