Mégis

A hétvégén tanácsülés volt. A munkatársak olvashatták már a Bandistákon, hogy kb. hogyan telt. Most már a jegyzőkönyvet is.

Nagyon hálás vagyok neked Istenem, hogy ha a pártoskodás nem is tűnt el nyomtalanul, de kimondtuk nyilvánosan az ellenség nevét, ellene mondtunk és a törésvonalak valóságban is enyhültek. ez a leglényegesebb a hétvégéből.

Végül mégis igazgató lettem. Ahogy Era állt hozzá: Ő azt kérte Istentől, hogy vagy vegye el teljesen, vagy erősítsen meg benne. Hát, megerősített, rendesen: csak Istenben bíztam és Ő mellén állt. Voltam már máskor is megválasztva, tudom milyen az, amikor előre tudom, hogy erőfölényben vannak azok, akik támogatnak. De egészen más akkor, amikor tudom, hogy kisebbségben vannak azok, akik támogatnak, és bátran elébe megyek a választásnak, és végül Isten rám mutat. 2004 óta veszek részt az iskola vezetésében valahogy, de még soha sem voltam ennyire biztos abban, hogy Isten választása esett rám. Szóval három évig van újra feladatom. Légy velem Istenem. Te, aki nem bánod meg a hívásodat.

Vasárnap este hazaérkeztem, családdal voltam este. Sok-sok óra alvás mínuszom volt. Hétfőn pihentem, fordítottam, imádkoztam, próbáltam megérteni mi és miért így történt a tanácson és terveztem november 1-ig. Sokan hívtak, írtak, velük beszélgettem. Ma jobbára a gép előtt ültem. Olvastam a jegyzőkönyvet és javítottam (22. oldalnyi). Kész lett. Ja, és beküldtem a fordítást is ma. A holnap már a jövőé.

  • Jóbel

Hozzászólások